Unión Europea

(1)

(2)

(3)

L 140/16 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

IRÁNYELVEK

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/28/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és külö­ nösen annak 175. cikke (1) bekezdésére, valamint e rendelet 17., 18. és 19. cikke tekintetében annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére

(1) HL C 77., 2009.3.31., 43. o.

,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére

(2) HL C 325., 2008.12.19., 12. o.

,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően

(3) Az Európai Parlament 2008. december 17-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 6-i határo­ zata.

,

mivel:

(1) Az európai energiafogyasztás ellenőrzése és a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának növelése, valamint az energiatakarékosság és fokozott energiahatékonyság fontos részét képezi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, illetve az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltak, és a további, az üvegházhatású gázok 2012 utáni kibocsátását csökkentő közösségi és nemzetközi kötelezettségvállalások teljesíté­ séhez szükséges intézkedéscsomagnak. Ezek a tényezők fontos szerepet játszanak az energiaellátás biztonságának előmozdításában, a műszaki fejlődés és innováció támoga­ tásában, foglalkoztatási lehetőségek biztosításában és a regionális fejlesztésben, különösen a vidéki és elszigetelt területeken.

(2) Különösen a fokozódó technológiai fejlesztések, a tömeg­ közlekedés bővítésére és használatára irányuló kezdemé­ nyezések, az energiahatékonysági technológiák használata és a megújuló energiaforrásból előállított energia közleke­ désben való használata tartoznak azon eszközök közé,

amelyekkel a Közösség a leghatékonyabban mérsékel­ heti az ásványolaj-behozataltól való függőségét a közlekedési ágazatban, amelyben a legkritikusabb az ellá­ tásbiztonság problémája, és befolyásolhatja a közlekedési célú üzemanyagok piacát.

(3) Elismert tény, hogy az innováció és a fenntartható energia­ politika lehetőséget nyújt a gazdasági növekedés megala­ pozására. A megújuló energiaforrásból előállított energia termelése gyakorta függ helyi vagy regionális kis- és közép­ vállalkozásoktól (kkv-k). Fontosak azok a növekedési és foglalkoztatási lehetőségek, amelyeket a megújuló energia­ forrásokból történő regionális és helyi energiatermelésbe való beruházások nyújtanak a tagállamokban és régióik­ ban. Ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a nemzeti és regionális fejlesztési intézkedéseket ezen a területen, ösztönözniük kell a megújuló energiaforrásból előállított energiatermelés bevált gyakorlatainak a helyi és regionális fejlesztési kezdeményezések közötti cseréjét, valamint elő kell mozdítaniuk a strukturális pénzeszközök e területen való felhasználását.

(4) A megújuló energiaforrások piacának ösztönzése során figyelembe kell venni a regionális és helyi fejlesztési lehe­ tőségekre, az exportlehetőségekre, a társadalmi kohézióra és a foglalkoztatási lehetőségekre kifejtett pozitív hatásait, különös tekintettel a kkv-kra, valamint a független energiatermelőkre.

(5) Az üvegházhatású gázok Közösségen belüli kibocsátásának és a Közösség energiaimporttól való függésének csökken­ tése érdekében a megújuló energiaforrásból előállított ener­ gia fejlesztésének és az energiahatékonyság fokozásának szorosan össze kell függeniük egymással.

(6) Célszerű támogatni a decentralizált megújulóenergia- technológiák bemutatási és kereskedelmi forgalombaho­ zatali szakaszát. A decentralizált energiatermelés felé történő elmozdulásnak számos előnye van, ideértve a helyi energiaforrások hasznosítását, a helyi energiaellátás bizton­ ságának fokozását, a rövidebb szállítási távolságokat, vala­ mint a csökkent energiaátviteli veszteségeket. Az ilyen decentralizáció továbbá (például bevételi források biztosí­ tásával és helyi munkahelyteremtéssel) elősegíti a közös­ ségi fejlődést, valamint a kohéziót.

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/17

(7) A belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrá­ sokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

(1) HL L 283., 2001.10.27., 33. o.

és a közlekedési ágazatban a bioüzema­ nyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló, 2003. május 8-i 2003/30/EK euró­ pai parlamenti és tanácsi irányelv

(2) HL L 123., 2003.5.17., 42. o.

meghatározta a meg­ újuló energiaforrásokból előállított energia különböző fajtáit. A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK euró­ pai parlamenti és tanácsi irányelv

(3) HL L 176., 2003.7.15., 37. o.

megállapította a villamosenergia-ágazatra általában vonatkozó fogalommeghatározásokat. A jogbiztonság és az egyértel­ műség érdekében kívánatos, hogy ez az irányelv azonos, vagy hasonló fogalommeghatározásokat alkalmazzon.

(8) A Bizottság 2007. január 10-i „Megújulóenergia-útiterv – Megújuló energiák a XXI. században: egy fenntarthatóbb jövő építése” című közleménye rámutatott, hogy a meg­ újuló energiaforrásokból előállított energia összarányára vonatkozó 20 %-os célkitűzés és a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonat­ kozó 10 %-os célkitűzés megfelelő és megvalósítható fela­ dat lenne, és a kötelező célkitűzéseket tartalmazó keretnek biztosítania kell az üzleti világ számára a megújulóenergia- ágazattal kapcsolatos fenntartható befektetésekhez szüksé­ ges hosszú távú kiszámíthatóságot, amelyek által csökkenthető a fosszilis üzemanyagok behozatalától való függőség, illetve fokozható az új energetikai technológiák használata. Ezeket a célokat a 2020-ig történő 20 %-os energiahatékonysági fejlesztés keretében a Bizottság „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasz­ nálása” című közleménye határozza meg, amelyet elfoga­ dott mind a 2007. márciusi Európai Tanács, mind 2008. január 31-i állásfoglalásában az Európai Parlament.

(9) A 2007 márciusában tartott Európai Tanács újra megerő­ sítette a Közösség elkötelezettségét a megújuló energiafor­ rásokból előállított energia 2010 utáni, a Közösség egészében való fejlesztése iránt. Jóváhagyta a 20 %-os köte­ lező célkitűzést a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a Közösség összes energiafogyasztásában való részarányára vonatkozóan, és a minden tagállam által költ­ séghatékony módon bevezetendő és elérendő kötelező minimális célkitűzést a bioüzemanyagoknak a közlekedési benzin- és dízelüzemanyag legalább 10 %-át kitevő résza­ rányára vonatkozóan. Megállapította, hogy a bioüzema­ nyagokra vonatkozó kötelező jellegű célkitűzés helyes, feltéve, hogy termelésük fenntartható, a második generá­ ciós bioüzemanyagok kereskedelmi forgalmazásra alkal­ massá válnak, és a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanács irányelvet

(4) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

a megfelelő arányokban való üzemanyag-keverés lehetővé tétele érdekében módo­ sítják. Az Európai Tanács 2008. márciusi ülése megismé­ telte, hogy alapvetően fontos célravezető fenntarthatósági

kritériumokat meghatározni és teljesíteni, továbbá biztosí­ tani, hogy a második generációs bioüzemanyagok a keres­ kedelemben elérhetőek legyenek. Az Európai Tanács 2008. júniusi ülése ismét utalt a fenntarthatósági kritériumokra és a második generációs bioüzemanyagok kifejlesztésére, és hangsúlyozta, hogy fel kell mérni a bioüzemanyagok elő­ állítása által az élelmiszernek szánt mezőgazdasági termé­ kekre gyakorolt lehetséges hatásokat és – szükség esetén – a hiányosságok pótlását célzó intézkedéseket kell hozni. Kijelentette továbbá, hogy további értékelésre van szükség a bioüzemanyagok előállításának és fogyasztásának kör­ nyezetvédelmi és társadalmi következményei tekintetében.

(10) A 2007. szeptember 25-i európai megújulóenergia- útitervről szóló állásfoglalásában

(5) HL C 219. E, 2008.8.28., 82. o.

az Európai Parlament felhívta a Bizottságot, hogy 2007 végéig nyújtson be a megújuló energia jogi keretéről szóló javaslatot, és emlé­ keztetett a megújuló energiaforrásokból előállított energia közösségi és tagállami szintű részesedését illető célkitűzé­ sek meghatározásának fontosságára.

(11) A megújuló energiaforrásokból előállított energia résza­ rányának kiszámítására és az ilyen források meghatározá­ sára átlátható és egyértelmű szabályokat kell megállapítani. Ebben az összefüggésben az óceánokban és más víztestek­ ben a hullámok, tengeri áramlatok, árapály, hőenergia- különbség vagy sókoncentráció-különbség formájában jelen lévő energiát is figyelembe kell venni.

(12) A mezőgazdasági anyagok, így pl. a trágya, az iszap és egyéb állati vagy szerves hulladék biogáz előállítására tör­ ténő használata az üvegházhatású gázkibocsátás- megtakarítás lehetősége fényében a hő és villamos energia előállítása, illetve bioüzemanyagként történő felhasználása szempontjából jelentős környezeti előnyökkel jár. Decent­ ralizált jellegüknél és a regionális befektetési szerkezetnél fogva a biogázgyártó beruházások meghatározó módon hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődéshez a vidéki térsé­ gekben és a mezőgazdasági termelők számára új jövede­ lemszerzési lehetőségeket teremthetnek.

(13) Az Európai Parlament, a Tanács, és a Bizottság álláspont­ jának fényében, helyénvaló kötelező nemzeti célkitűzése­ ket megállapítani a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közösségi energiafogyasztásban 2020-ra elé­ rendő 20 %-os részarányával, a közlekedést illetően pedig 10 %-os részarányával összhangban.

(14) A kötelező nemzeti célkitűzések fő célja a befektetői kiszá­ míthatóság biztosítása és a megújuló energiaforrások vala­ mennyi fajtájából energia előállítására alkalmas technológiák folyamatos fejlesztésének ösztönzése. Ezért nem helyénvaló a célkitűzés kötelező jellegéről szóló dön­ tést elhalasztani addig, amíg egy jövőbeni esemény bekövetkezik.

(1)

(2)

(3)

L 140/18 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

(15) A tagállamok kiindulópontja, megújulóenergia-adottsága és energiahordozó-összetétele különböző. A 20 %-os átfogó közösségi célkitűzést ezért az egyes tagállamok szá­ mára egyedi célkitűzésekké kell átalakítani, kellően ügyelve az elosztás méltányosságára és – az eltérő tagállami kiin­ dulási pontok és adottságok tekintetbevételével – megfele­ lőségére, a meglévő, megújuló energiaforrásokból előállított energiát és az energiahordozó-összetételt is bele­ értve. Ennek keretében – a tagállamok által a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatáért a múlt­ ban tett erőfeszítések figyelembevételével – helyénvaló megosztani a tagállamok között a megújuló energiaforrá­ sokból előállított energia használatában megkövetelt összes növekedést úgy, hogy minden egyes tagállam rész­ aránya a GDP szerint súlyozottan, kiindulási pontjaikra tekintettel kiigazítva, és a teljes bruttó energiafogyasztás arányában számítva egyenlő mértékben megemelkedik.

(16) Ezzel szemben helyes a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energia 10 %-os célkitűzését minden tagállam számára azonos szinten megállapítani, hogy a közlekedési célú üzemanyag műszaki előírásainak és hozzáférhetőségének egységessége biztosítva legyen. Mivel a közlekedési célú üzemanyagok könnyen forga­ lomba hozhatók, a megfelelő források terén kedvezőtlen adottságokkal bíró tagállamok könnyen beszerezhetik majd máshonnan a bioüzemanyagokat. Habár technikai­ lag lehetséges lenne, hogy a Közösség a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó célkitűzését kizárólag belső termelésből telje­ sítse, valószínű és kívánatos is, hogy azt ténylegesen a belső termelés és import vegyítésével teljesítse. E célból a Bizott­ ságnak felügyelnie kell a Közösség bioüzemanyag-piacát, és szükség szerint megfelelő intézkedéseket kell javasolnia, hogy a belső termelés és a behozatal között egy kiegyen­ súlyozott megközelítés szülessen, figyelembe véve, többek között, a többoldalú és kétoldalú kereskedelmi tárgyaláso­ kat, a környezetvédelmi, a társadalmi és gazdasági megfon­ tolásokat, valamint az energiaellátás biztonságát.

(17) Az energiahatékonyság javítása a Közösség egyik kulcsfon­ tosságú célkitűzése, amelynek értelmében 2020-ra az ener­ giahatékonyság 20 %-os javulását kívánják elérni. Ez a célkitűzés a meglévő és jövőbeli jogszabályokkal együtt – beleértve az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet

(1) HL L 1., 2003.1.4., 65. o.

, az energiafelhasználó termékek környezetba­ rát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításá­ nak kereteiről szóló, 2005. július 6-i 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet

(2) HL L 191., 2005.7.22., 29. o.

és az energia- végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgál­ tatásokról szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet

(3) HL L 114., 2006.4.27., 64. o.

– alapvető szerepet ját­ szik annak biztosításában, hogy az éghajlattal és az ener­ giával kapcsolatos célkitűzéseket a legalacsonyabb költséggel valósítsák meg, és egyúttal új lehetőségeket

teremthet az EU gazdasága számára. Az energiaha­ tékonysági és energiatakarékossági politikák azon leghaté­ konyabb módszerek egyikei, amelyekkel egy tagállam növelheti a megújuló energiaforrásokból származó energia százalékos arányát, és ezáltal a tagállamok könnyebben megvalósíthatják az ezen irányelvben a megújuló energia­ források tekintetében megállapított általános nemzeti és közlekedési célkitűzéseket.

(18) A tagállamoknak valamennyi ágazatban jelentős mérték­ ben javítaniuk kell az energiahatékonyságot a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó – a tel­ jes bruttó energiafogyasztás százalékában kifejezett – cél­ kitűzések könnyebb megvalósítása érdekében. Különösen fontos az energiahatékonyság megvalósítása a közlekedési ágazatban, mivel a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó kötelező célszázalék egyre nehezeb­ ben lesz fenntartható módon teljesíthető, ha a közlekedési ágazat általános energiaigénye tovább nő. A valamennyi tagállam által elérendő 10 %-os kötelező célkitűzést ezért a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásában a meg­ újuló energiaforrások, nem pedig csak a bioüzemanyagok részarányaként kell meghatározni.

(19) Kötelező átfogó nemzeti célkitűzéseik megvalósítása érde­ kében a tagállamoknak a kötelező végső célkitűzéseik meg­ valósítása irányába mutató ütemterv-előirányzatot kell követniük. El kell készíteniük a megújuló energiára vonat­ kozó, ágazati célkitűzéseikre vonatkozó információkat is magában foglaló nemzeti cselekvési terveiket, annak szem előtt tartásával, hogy a biomasszának többféle felhaszná­ lása van, ezért alapvetően fontos az új biomassza-források mozgósítása. Ezenkívül a tagállamoknak meg kell hozniuk az e célok eléréséhez szükséges intézkedéseket. Minden tagállamnak – a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervben a várható teljes bruttó energiafel­ használás értékelése során – fel kell mérnie, hogy az ener­ giahatékonyság és az energiatakarékosság milyen mértékben tud hozzájárulni nemzeti célkitűzések megva­ lósításához. A tagállamoknak figyelembe kell venniük az energiahatékony technológiák optimális kombinációját a megújuló energiaforrásokból előállított energiával.

(20) Annak érdekében, hogy a műszaki haladásból és a méret­ gazdaságosságból fakadó előnyöket ki lehessen használni, az ütemterv-előirányzatnak figyelembe kell vennie azt a lehetőséget, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználása a jövőben gyorsuló ütemben fog növekedni. Ilyen módon különös figyelmet lehet fordítani a műszaki haladás és a méretgazdaságosság hiányát arány­ talan mértékben elszenvedő és ezért alulfejlett ágazatokra, amelyek mindazonáltal a jövőben jelentősen hozzájárul­ hatnak a 2020-as célkitűzések eléréséhez.

(21) Az ütemterv-előirányzatnak 2005-öt kell kiindulópont­ ként megjelölnie, hiszen ez az utolsó év, amelyben a meg­ újuló energiaforrásokból előállított energia nemzeti részarányával kapcsolatban megbízható adatok állnak rendelkezésre.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/19

(22) Ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges, hogy a Közösség és a tagállamok jelentős mennyiségű pénzügyi forrást fordítsanak a megújuló energia előállítására alkal­ mazott technológiák kutatására és fejlesztésére. Az Euró­ pai Innovációs és Technológiai Intézetnek különösen kiemelt fontosságot kell tulajdonítania a megújuló energia előállítására alkalmazott technológiák kutatásának és fejlesztésének.

(23) A tagállamok ösztönözhetik a helyi és regionális hatósá­ gokat a nemzeti célkitűzéseket meghaladó célok meghatá­ rozására, valamint bevonhatják a helyi és regionális hatóságokat a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásába és a megújuló energiaforrásokból előállított energia előnyei­ nek tudatosításába.

(24) A biomasszában rejlő valamennyi lehetőség kiaknázása érdekében a tagállamoknak és a Közösségnek támogatniuk kell a meglévő faanyagtartalékok erőteljesebb mozgósítá­ sát és új erdőgazdálkodási rendszerek kifejlesztését.

(25) A megújuló energiaforrások terén az egyes tagállamok különböző adottságokkal rendelkeznek, és nemzeti szin­ ten különböző támogatási rendszereket működtetnek a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekinteté­ ben. A tagállamok többsége olyan támogatási rendszert alkalmaz, amely kizárólag a saját területén termelt, meg­ újuló energiaforrásokból előállított energiát támogatja. A nemzeti támogatási rendszerek megfelelő működéséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok különböző adottsá­ gaiknak megfelelően ellenőrizhessék nemzeti támogatási rendszereik hatásait és költségeit. Az ezen irányelvben megfogalmazott cél elérésének egyik fontos eszköze a 2001/77/EK irányelv szerinti nemzeti támogatási rendsze­ rek megfelelő működtetésének garantálása a befektetői bizalom megtartása, valamint annak lehetővé tétele érde­ kében, hogy a tagállamok a célkitűzések teljesítését célzó, hatékony nemzeti intézkedéseket dolgozhassanak ki. Ezen irányelv célja az, hogy a nemzeti támogatási rendszerek sérelme nélkül megkönnyítse a megújuló energiaforrások­ ból előállított energia határokon átnyúló támogatását. Olyan opcionális, tagállamok közötti együttműködési mechanizmusokat vezet be, amelyek révén lehetőségük nyílik megállapodni arról, hogy az egyik tagállam milyen mértékben támogatja a másik tagállamban folyó energia­ termelést, valamint hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiát milyen mértékben kell beszámítani vala­ melyikük összesített nemzeti célértékébe. A célkitűzések teljesítésére vonatkozó mindkét intézkedés – azaz a nem­ zeti támogatási rendszerek és az együttműködési mecha­ nizmusok – hatékonyságának biztosítása érdekében lényeges, hogy a tagállamok maguk dönthessék el, hogy nemzeti támogatási rendszerüket kiterjesztik-e a más tag­ államokban termelt, megújuló energiaforrásokból előállí­ tott energiára, és ha igen, milyen mértékben, és erről az ezen irányelvben előirányzott együttműködési intézkedé­ sek alkalmazásával állapodhassanak meg.

(26) Az energiaáraknak tükrözniük kell az energia előállításá­ nak és fogyasztásának külső költségeit, ideértve a megfe­ lelő környezeti, társadalmi és egészségügyi ellátási költségeket is.

(27) Állami támogatás szükséges ahhoz, hogy a Közösség elérje a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia tér­ nyerésével kapcsolatos célkitűzéseit, különösen addig, amíg a belső piac villamosenergia-árai nem tükrözik a fel­ használt energiaforrások teljes környezeti és társadalmi költségeit és hasznát.

(28) A Közösségnek és a tagállamoknak a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásának csökkentésére és a közlekedés energiahatékonyságának fokozására kell törekedniük. A közlekedési ágazat energiafelhasználása csökkentésének elsődleges eszközei a közlekedési tervezés, a tömegközle­ kedés támogatása, az autógyártásban az elektromos autók részarányának növelése, valamint energiahatékonyabb, kisebb méretű és motorteljesítményű autók gyártása.

(29) A tagállamoknak törekedniük kell a megújuló energiafor­ rásokból előállított energiák sokféleségére valamennyi köz­ lekedési ágazatban. A Bizottságnak 2015. június 1-jéig jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára, amelyben felvázolja a megújuló energiaforrások­ ból előállított energia növekvő használatának lehetőségeit az egyes közlekedési ágazatokban.

(30) Ezen irányelv alkalmazásában a vízenergia és a szélenergia részarányának kiszámításakor az éghajlati változásokból eredő hatásokat a normalizálási szabály alkalmazásával kell kiegyenlíteni. Továbbá, a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villa­ mos energia nem tekintendő megújuló energiaforrásból előállított villamos energiának.

(31) A légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus hő hasz­ nosítható hőmérsékleti szinten való használatát lehetővé tevő hőszivattyúknak a működéshez elektromos áramra, vagy egyéb kiegészítő energiára van szükségük. Ezért a hőszivattyúk működtetéséhez használt energiát le kell vonni a teljes hasznosítható hőenergiából. Csak azok a hőszivattyúk vehetők számításba, amelyek hőtermelése (output) jelentősen meghaladja a működéséhez szükséges primer energia mennyiségét.

(32) A passzív energiarendszerek az épületszerkezetet használ­ ják fel az energia munkába állítására. Ez energiamegtaka­ rításnak felel meg. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében az így hasznosított energia ezért ezen irányelv alkalmazásában nem vehető figyelembe.

(33) Néhány tagállam teljes bruttó energiafogyasztásában nagy arányban szerepel a légi közlekedés. Tekintettel a jelenlegi technológiai és szabályozási akadályokra, amelyek nem teszik lehetővé bioüzemanyagok használatát a légi közle­ kedésben, helyénvaló részleges mentesítést adni ezeknek a tagállamoknak azáltal, hogy a nemzeti légi közlekedésben teljes bruttó energiafogyasztásuk felmérésénél figyelmen kívül hagyják azt a mennyiséget, amellyel túllépik az Euro­ stat által a légi közlekedésben felmért teljes bruttó energi­ afogyasztás 2005-ös közösségi átlagának másfélszeresét, azaz 6,18 %-ot. Ciprus és Málta, elszigetelt és peremterü­ leteken lévő tagállamokként a légi közlekedésre, mint pol­ gáraik és gazdaságuk számára létfontosságú közlekedési

(1)

L 140/20 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

eszközre támaszkodnak. Ennek eredményeképpen a nem­ zeti légi közlekedésben mért teljes bruttó energiafogyasz­ tásuk aránytalanul magas – a 2005-ös közösségi átlag több mint háromszorosa –, ezért aránytalanul érintettek a jelen­ legi technológiai és szabályozási kötelezettségek által. E tagállamok számára ezért biztosítható, hogy ez a mentesí­ tés kiterjedjen arra a mennyiségre, amellyel túllépik az Eurostat által a légi közlekedésben felmért teljes bruttó energiafogyasztás 2005-ös közösségi átlagát, vagyis 4,12 %-ot.

(34) Egy, a megújuló energiát támogató energiamodell elérése érdekében ösztönözni kell a tagállamok közötti stratégiai együttműködést, adott esetben a régiók és a helyi hatósá­ gok bevonásával.

(35) Az ezen irányelvben foglalt rendelkezések kellő figyelem­ bevétele mellett a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az ezen irányelvben meghatározott célkitűzésekkel kapcso­ latban az együttműködés minden megfelelő formáját hasz­ nálják ki. Az együttműködés folyhat valamennyi szinten, két- vagy többoldalúan. A kizárólag ezen irányelvben elő­ írt – a célkitűzés kiszámítására és a célkitűzésnek való meg­ felelésre kiható – mechanizmusokon, nevezetesen a tagállamok közötti statisztikai átruházásokon, közös pro­ jekteken, a közös támogatási rendszereken és az átlátható­ sági platformon kívül az együttműködés megvalósulhat például az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjével is, különösen az ezen irányelvben meghatározott átlátha­ tósági platformon, valamint a támogatási rendszerek vala­ mennyi típusának egyéb önkéntes összehangolása formájában is.

(36) Annak érdekében, hogy lehetőség legyen az ezen irányelv­ ben megállapított célkitűzések teljesítésének költségeit csökkenteni, helyénvaló a tagállamokban a megújuló ener­ giaforrásokból más tagállamban előállított energia fogyasz­ tását mind előmozdítani, mind lehetővé tenni, hogy a tagállamok a más tagállamokban felhasznált, megújuló energiaforrásokból származó energiát saját nemzeti célki­ tűzéseikbe beszámítsák. Ezért rugalmassági intézkedések szükségesek, amelyek azonban a tagállamok ellenőrzése alatt maradnak annak érdekében, hogy ne akadályozzák őket céljaik elérésében. Ezek a rugalmassági intézkedések statisztikai átruházások, valamint a tagállamok közötti közös projektek és/vagy közös támogatási rendszerek for­ májában valósulnak meg.

(37) Lehetővé kell tenni a megújuló energiaforrásokból a Közös­ ségen kívül előállított importált villamos energia beszámí­ tását a tagállami célkitűzésekbe. Mindazonáltal annak elkerülésére, hogy a meglévő megújuló energiaforrásokból előállított energia eltérítése és hagyományos energiaforrá­ sokkal való részleges vagy teljes helyettesítése miatt az üvegházhatású gázok nettó kibocsátása megnőjön, csak az olyan villamos energia jogosult a beszámításra, amelyet az irányelv hatálybalépése után működésbe helyezett létesít­ ményben, vagy az említett időpontot követően felújított, megnövelt kapacitású létesítményben termeltek. Annak garantálása érdekében, hogy a Közösségben és a harmadik országokban ténylegesen megújuló energiaforrásból előál­ lított energia lépjen a hagyományos energia helyébe, cél­ szerű biztosítani az ilyen behozatal megbízható nyomon követhetőségét és beszámíthatóságát. Mérlegelni kell har­ madik országokkal a megújuló energiaforrásokból előállí­ tott villamos energia kereskedelmének szervezésére vonatkozó megállapodások megkötését. Amennyiben az

Energiaközösségről szóló szerződés

(1) HL L 198., 2006.7.20., 18. o.

alapján hozott ilyen értelmű határozat következtében ezen irányelv vonatkozó rendelkezései az említett szerződés szerződő feleire nézve kötelezővé válnak, a tagállamok közötti együttműködést szolgáló, ezen irányelvben előírt intézkedések rájuk nézve is alkalmazandók lesznek.

(38) Amikor a tagállamok a villamos energia megújuló energia­ forrásokból való termelésével kapcsolatos közös projekte­ ket hajtanak végre egy vagy több harmadik országgal, célszerű, hogy ezek a projektek kizárólag újonnan épített létesítményeket vagy újonnan megnövelt kapacitású léte­ sítményeket érintsenek. Ez segít biztosítani azt, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának az adott harmadik ország teljes energiafogyasztásában képvi­ selt aránya ne csökkenjen a megújuló energia közösségi importja következtében. Ezenkívül az érintett tagállamok­ nak lehetővé kell tenniük az adott harmadik országban vagy országokban a közös projektben érintett létesítmény­ ben zajló termelés egy részének belföldi felhasználását. A közös projektekben részt vevő harmadik országokat a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell továbbá arra, hogy a megújuló energiával kapcsolatos, ambiciózus célkitűzéseket tartalmazó politikát dolgozza­ nak ki.

(39) Megjegyezve, hogy a harmadik országokban folytatott magas európai érdekeltségű projekteknek – mint például a földközi-tengeri napenergiaterv – hosszú időbe telhet, amíg teljesen összekapcsolódnak a Közösség területével, ezért helyénvaló elősegíteni fejlesztésüket azáltal, hogy a tagállamok számára lehetővé teszik, hogy a nemzeti célki­ tűzéseikben korlátozott mennyiségben figyelembe vegyék az ilyen projektek által az összekapcsolódás létrehozása során termelt energiát.

(40) A megújuló energiaforrást hasznosító erőművek jóváha­ gyását, minősítését és engedélyezését felügyelő közigazga­ tási szervezet által alkalmazott eljárásnak a szabályok egyes projektekre történő alkalmazása során objektívnek, átlát­ hatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lennie. Különösen helyénvaló a felesleges akadályok kiküszöbölése, amelyek abból erednek, hogy a megújuló energiával kapcsolatos projekteket a jelentős egészségügyi kockázatot képviselő létesítmények közé sorolják.

(41) Az átlátható szabályok és a különböző engedélyezési ható­ ságok közötti együttműködés hiánya bizonyítottan gátolja a megújuló energiaforrásokból előállított energia elterjedé­ sét. Ezért a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak figye­ lembe kell venniük a megújulóenergia-ágazat sajátos szerkezetét, a villamos energiát, a fűtő- és hűtőenergiát, illetve a közlekedési üzemanyagokat a megújuló energia­ forrásokból előállító üzemek és a hozzájuk kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrák építésére és működésére vonatkozó közigazgatási engedélyezési eljárá­ saik felülvizsgálata során. A közigazgatási jóváhagyási

(1)

(2)

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/21

eljárásokat tehát egyszerűsíteni kell a megújuló energiafor­ rásokból előállított energiát felhasználó létesítmények szá­ mára megállapított átlátható menetrendekkel. A tervezési szabályokat és útmutatókat módosítani kell, hogy azok tekintetbe vegyék a költséghatékony és környezetre ked­ vező hatású, megújuló energiaforrásokon alapuló fűtő-, hűtő- és villamosenergia-berendezéseket.

(42) A megújuló energiaforrásokból előállított energia gyors elterjedése érdekében és annak általánosan magas fenntart­ hatósági és jótékony környezetvédelmi tulajdonsága tekin­ tetében a tagállamoknak a szennyezettség csökkentését és az ipartelepek ellenőrzését, a légszennyezettség elleni har­ cot, illetve a veszélyes anyagok környezetbe való kibocsá­ tásának megelőzését vagy csökkentését folytató létesítmények engedélyezéséhez szükséges igazgatási sza­ bályok, tervezési struktúrák és jogszabályok alkalmazása során figyelembe kell venniük a megújuló energiaforrások­ nak a környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzések teljesítéséhez való hozzájárulását, különösen a nem meg­ újuló energia előállítására szolgáló létesítményekhez képest.

(43) Az ebben az irányelvben meghatározott célkitűzésekhez az egyes állampolgárok részéről való hozzájárulás ösztönzése érdekében az érintett hatóságok mérlegelhetik annak lehe­ tőségét, hogy a megújuló energiát előállító kisméretű, decentralizált egyedi eszközök telepítése tekintetében az illetékes szerv egyszerű értesítése lépjen az engedélyezés helyébe.

(44) Biztosítani kell az ezen irányelv célkitűzései és a Közösség környezetvédelmi jogszabályai közötti koherenciát. A tag­ államoknak – különösen a megújuló energia előállítására szolgáló létesítmények értékelésével, tervezésével vagy engedélyezésével kapcsolatos eljárások során – figyelembe kell venniük a közösségi környezetvédelmi jogszabályokat és a megújuló energiaforrásoknak a környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzések teljesítéséhez való hozzájá­ rulását, különösen a nem megújuló energia előállítására szolgáló létesítményekhez képest.

(45) A műszaki szabványok és szabályok terén történő infor­ mációszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szó­ ló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv

(1) HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

hatálya alá tartozó, többek között a minőségi szintekkel, tesztelési módszerekkel és használati feltételekkel kapcsolatos nemzeti műszaki előírások és egyéb követelmények nem akadályozhatják a megújuló energián alapuló berendezések és rendszerek kereskedel­ mét. A megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatási rendszerei ezért nem írhatnak elő olyan nem­ zeti műszaki előírásokat, amelyek a hatályos közösségi szabványoktól eltérnek, vagy megkövetelik a támogatás­ ban részesített berendezések vagy rendszerek egy megha­ tározott helyen, illetve egy meghatározott testület által való minősítését, illetve tesztelését.

(46) Célszerű, hogy a tagállamok fontolóra vegyék a megújuló energiaforrásból előállított energiát használó távfűtés és távhűtés támogatására szolgáló mechanizmusokat.

(47) A megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasz­ nálásának minimumkövetelményeit az új és felújított épü­ letek vonatkozásában megállapító szabályok és kötelezettségek nemzeti és regionális szinten a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának jelentős emelkedéséhez vezettek. Ezeket az intézkedéseket, az energiahatékonyabb megújuló energiaforrásból előállí­ tott energia alkalmazásait előmozdító építési előírások és szabályzatok kialakításával együtt bátorítani kell a széle­ sebb közösségi környezetben.

(48) A megújuló energiaforrásból előállított energia épületek­ ben való minimálisan felhasználandó szintje előírásának elősegítése és gyorsítása érdekében helyénvaló lehet a tag­ államokban előírni, hogy ezek a szintek úgy valósíthatók meg, hogy a 2002/91/EK irányelv által előírt minimális energiateljesítmény elérésében figyelembe veszik a meg­ újuló energiaforrásokból előállított energiák tényezőjét, amely épületenként a szénkibocsátás költséghatékony csökkentését eredményezi.

(49) A megújuló energiaforrásokból előállított energia elterje­ désének bátorítása érdekében orvosolni kell a tájékozta­ tási és képzési hiányosságokat, különösen a fűtés és a hűtés ágazatában.

(50) Amennyiben az üzembe helyezői szakma gyakorlásának megkezdése, illetve gyakorlása a szabályozott szakmák körébe tartozik, a szakmai képesítések elismerésének felté­ teleit a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

(2) HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

tartalmazza. Ennélfogva ezen irányelv alkalma­ zása nem érinti a 2005/36/EK irányelvet.

(51) Habár a 2005/36/EK irányelv megállapítja a szakmai képe­ sítések kölcsönös elismerésére vonatkozó követelménye­ ket, beleértve az építészekét is, további biztosítékokra van szükség annak érdekében, hogy az építészek és tervezők a tervezés és kivitelezés során megfelelően tekintetbe vegyék a megújuló energiaforrások és a magas hatékonyságú tech­ nológiák optimális kombinációjának alkalmazását. A tag­ államoknak e tekintetben világos iránymutatást kell adniuk. Ezt a 2005/36/EK irányelv és különösen annak 46. és 49. cikkének sérelme nélkül kell megtenniük.

(52) Az ezen irányelv alkalmazása céljából kiadott származási garancia kizárólagos rendeltetése, hogy a végső fogyasztó felé bizonyítsa, hogy az energia egy meghatározott arányát vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő. A származási garanciát annak birtokosa átruházhatja másra, függetlenül attól az energiától, amelyre vonatkozik. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy egy adott, megújuló energiaforrásokból előállított energiával előállí­ tott villamosenergia-egységet csak egyszer lehessen egy fogyasztónak juttatni, el kell kerülni a kétszeres beszámí­ tást és a származási garanciák kétszeres kiadását: a meg­ újuló energiaforrásból előállított olyan energia, amelynek származási garanciáját a termelő elkülönítve értékesítette, nem juttatható vagy értékesíthető a végső fogyasztónak megújuló energiaforrásból előállított energiaként. Fontos különbséget tenni a támogatási rendszerek vonatkozásá­ ban kiadott zöld bizonyítványok és a származási garancia között.

(1)

L 140/22 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

(53) Helyénvaló lehetővé tenni, hogy a zöld villamos energia felemelkedő fogyasztói piaca hozzájáruljon a megújuló energiaforrásból előállított energia előállítását szolgáló új létesítmények építéséhez. A tagállamok ezért a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdésével össz­ hangban előírhatják az energiahordozóikat a végső fogyasztók rendelkezésére bocsátó villamosenergia- szolgáltatók számára, hogy a származási garanciák mini­ mális százalékban megújuló energiaforrásokból előállított energia előállítására szolgáló, újonnan épített létesítmé­ nyekből származzanak.

(54) A 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésével összhang­ ban fontos tájékoztatást nyújtani a végső fogyasztók szá­ mára arról, hogy a támogatott villamos energia hogyan oszlik meg. Ezen fogyasztói információ minőségének javí­ tása érdekében – különösen az új létesítmények által meg­ újuló energiaforrásokból termelt energia tekintetében – a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a tagállami intézkedések hatékonyságát.

(55) A hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló, 2004. feb­ ruár 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irány­ elv

(1) HL L 52., 2004.2.21., 50. o.

a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelő erőművek által termelt villamos energia eredetét bizonyító származási garanciákról rendelkezik. Ezeket a származási garanciákat nem lehet felhasználni a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdése szerinti, a megújuló energiafor­ rásból előállított energia felhasználásáról szóló tájékozta­ tás során, mivel ez kétszeres beszámításhoz és kétszeres tájékoztatáshoz vezetne.

(56) A származási garanciák önmagukban nem jogosítanak fel a nemzeti támogatási rendszerek igénybevételére.

(57) A szakaszos integrált megújulóenergia-termelés érdekében a megújuló energiaforrásokból előállított energia szállí­ tási és elosztási hálózatba való bekapcsolásához, valamint a közbülső energiatároló rendszerek használatához támo­ gatásra van szükség.

(58) Fel kell gyorsítani a megújuló energiával kapcsolatos pro­ jektek – többek között a transzerurópai energiahálózatokra vonatkozó (TEN-E) program keretében „a megújuló ener­ giaforrásokkal kapcsolatos európai érdekű projektek” – kifejlesztését. E célból a Bizottságnak elemeznie kell az ilyen projektek finanszírozásának javítására szolgáló mód­ szereket. Különös figyelmet kell fordítani a megújuló ener­ giával kapcsolatos azon projektekre, amelyek hozzá fognak járulni a Közösség és a szomszédos országok ener­ giaellátása biztonságának jelentős növeléséhez.

(59) Az országok közötti rendszer-összeköttetés megkönnyíti a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia bekapcsolását a hálózatba. Az ingadozás kiegyenlítése mel­ lett, a rendszer-összeköttetés csökkentheti a kiegyenlítés költségeit, előmozdítja az árak csökkentését eredményező valódi versenyt, és elősegíti a hálózatok fejlődését. A szál­ lítási kapacitások megosztása és optimális használata elke­ rülhetővé teheti az új építésű vezetékek iránti túlzott igényt.

(60) A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára biztosított elsőbbségi hozzáférés és garantált hoz­ záférés fontos a megújuló energiaforrásoknak a villamos energia belső piacába való integrációja szempontjából, összhangban a 2003/54/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével, továbbfejlesztve 11. cikkének (3) bekez­ dését. A távvezeték-hálózat megbízhatósága és biztonsága fenntartásához és a teherelosztáshoz kapcsolódó követel­ mények tagállamonként változhatnak a nemzeti távvezeték-hálózat sajátosságaitól és biztonságos működé­ sétől függően. A távvezeték-hálózathoz csatlakozott, meg­ újuló energiaforrásokból előállított villamos energiát előállító bekapcsolt termelők számára a hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés biztosítékot nyújt arra, hogy a meg­ újuló energiaforrásból előállított villamos energiát a csat­ lakozási szabályokkal összhangban a forrás rendelkezésre állásakor mindenkor képesek lesznek eladni és továbbítani. Abban az esetben, ha a megújuló energiaforrásokból elő­ állított villamos energia integrálódott az azonnali ügylete­ ket bonyolító piacokba, a garantált hozzáférés biztosítja, hogy az eladott és támogatott villamos energia teljes mennyisége hozzáfér a távvezeték-hálózathoz, és ezáltal a hálózatra kapcsolt létesítmények által termelt, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiából a lehető legnagyobb mennyiség használható fel. Mindez ugyanak­ kor nem jelent semmilyen kötelezettséget a tagállamok számára arra nézve, hogy a megújuló energiát támogassák vagy azzal kapcsolatos vásárlási kötelezettséget írjanak elő. Más rendszerek szabott árat határoznak meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia tekinteté­ ben, amihez általában a rendszerüzemeltető vásárlási köte­ lezettsége párosul. Ebben az esetben az elsőbbségi hozzáférés eleve biztosított.

(61) Bizonyos körülmények között nem lehetséges a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállítását és elosztását teljes mértékben biztosítani a távvezeték- rendszer megbízhatóságának vagy biztonságának veszé­ lyeztetése nélkül. Ilyen körülmények között helyénvaló lehet, ha az érintett termelők részére pénzügyi kompenzá­ ciót nyújtanak. Ezen irányelv célkitűzései mindazonáltal megkövetelik, hogy a megújuló energiaforrásokból előállí­ tott villamos energia szállítása és elosztása a távvezeték- rendszer megbízhatóságának vagy biztonságának veszélyeztetése nélkül, folyamatosan növekedjen. E célból a tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia nagyobb mértékben áramoljon, többek között a változó források és a ma még nem tárolható for­ rások sajátosságainak figyelembevételével. Az irányelv cél­ kitűzései által megkövetelt mértékig a megújuló energiát előállító új létesítményekhez történő csatlakozást a lehető leghamarabb engedélyezni kell. A hálózati csatlakozási eljárások meggyorsítására a tagállamok elsődleges, illetve fenntartott csatlakozási kapacitást biztosíthatnak a meg­ újuló energiaforrásokból előállított villamos energiát ter­ melő új létesítmények számára.

(62) A megújuló energiaforrást hasznosító új villamosenergia- és gáztermelőknek a villamosenergia- és gázhálózatba való bekapcsolási költségeit objektíven, átláthatóan és megkü­ lönböztetésmentesen kell megállapítani, továbbá megfele­ lően figyelembe kell venni azt a hasznot, amelyet a hálózatba bekapcsolt megújuló energiaforrásokból előállí­ tott villamosenergia-termelők és a helyi, megújuló energia­ forrásokból előállított gázt termelők jelentenek a villamosenergia- és gázhálózat számára.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/23

(63) Azon villamosenergia-termelők részére, akik a közösségi peremterületek, különösen a szigetek vagy alacsony nép­ sűrűségű régiók megújuló energiaforrásokból előállított energiapotenciálját használják ki – amikor csak megvaló­ sítható – ésszerű bekapcsolási költségeket kell biztosí­ tani azért, hogy ne kerüljenek tisztességtelen hátrányba azokkal a termelőkkel szemben, akik központibb, jobban iparosodott és sűrűbben lakott területeken működnek.

(64) A 2001/77/EK irányelv megállapította azt a keretet, amely a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiá­ nak a vezetékhálózatba történő bekapcsolását szabályozza. Mindazonáltal a bekapcsolás tényleges mértékét illetően jelentős eltérés alakult ki a tagállamok között. Ezért meg kell erősíteni a keretet, és időszakonként felül kell vizsgálni tagállami szintű alkalmazását.

(65) A bioüzemanyagok előállításának fenntarthatónak kell len­ nie. Az ezen irányelvben meghatározott célkitűzéseknek való megfelelés céljára használt, illetve a nemzeti támoga­ tási rendszerek által támogatott bioüzemanyagokkal kap­ csolatban meg kell követelni a fenntarthatósági kritériumok betartását.

(66) Ezen irányelv keretében a Közösségnek megfelelő lépése­ ket kell tennie, ideértve a bioüzemanyagok fenntartható­ sági feltételeinek, valamint a második és harmadik generációs bioüzemanyagok kifejlesztésének előmozdí­ tását a Közösségben és a világ minden táján, valamint a mezőgazdaság terén folytatott kutatások fokozását.

(67) A bioüzemanyagokra alkalmazott fenntarthatósági kritéri­ umok bevezetése a célját nem fogja elérni, ha ezek a ter­ mékek nem felelnek meg a kritériumoknak, és bioüzemanyag helyett folyékony bio-energiahordozóként kerülnek felhasználásra a fűtés vagy a villamos energia ága­ zatában. Ezért a fenntarthatósági kritériumokat általában a folyékony bio-energiahordozókra is alkalmazni kell.

(68) A 2007. márciusi Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, valamennyi megújuló energia­ forrás felhasználásáról szóló átfogó irányelvre, amely a bioenergia fenntartható termelését és felhasználását bizto­ sító kritériumokat és rendelkezéseket tartalmazna. Ezek a fenntarthatósági kritériumok egy szélesebb, egységes keret részét alkothatják, amely nemcsak a bioüzemanyagokra, hanem minden folyékony bio-energiahordozókra is vonat­ kozik. Ennek az irányelvnek ezért tartalmaznia kell ilyen fenntarthatósági kritériumokat. Alapvető fontosságú, hogy ugyanazok a fenntarthatósági kritériumok legyenek alkal­ mazandók egyrészt ezen irányelv, másrészt a 98/70/EK irányelv alkalmazásában, az energiaügyi és környezeti szakpolitikák közötti koherens megközelítés biztosítása, valamint az üzleti vállalkozásokra háruló többletköltségek és olyan ellentmondásos környezetvédelmi szabályok elke­ rülése érdekében, amelyek nem eredményeznének egy egy­ séges megközelítést. Ugyanezen okból ezen a téren kerülendő a kettős jelentéstétel. A Bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok továbbá összehangolják tevékenységü­ ket egy fenntarthatósági szempontokért felelős külön

bizottság keretében. Ezenkívül a Bizottságnak 2009-ben felül kell vizsgálnia a biomassza egyéb alkalmazásai bevo­ násának lehetőségét, valamint ennek módozatait.

(69) Az ezen irányelvben a bioüzemanyagok és egyéb folyé­ kony bio-energiahordozók iránti kereslet, illetve az ezek használatára vonatkozó ösztönzők világméretű növeke­ dése nem járhat a biológiai sokféleséggel rendelkező föld­ területek elpusztításával. Ezeket a számos nemzetközi egyezményben az egész emberiség közkincsének elismert véges erőforrásokat meg kell őrizni. A közösségi fogyasz­ tók ráadásul erkölcsileg megengedhetetlennek tartanák, hogy a megnövekedett bioüzemanyag- és egyéb folyé­ kony bioenergiahordozó-fogyasztásuk a biológiai sokfé­ leséggel rendelkező földterületek elpusztítását eredményezheti. Ezért szükséges olyan fenntarthatósági kritériumokról rendelkezni, amelyek biztosítják, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók csak akkor jogosultak ösztönző eszközökre, ha garantálni lehet, hogy nem biológiai sokféleséggel rendelkező terü­ letekről származnak, illetve a természetvédelmi célokra kijelölt területek vagy a ritka, illetve veszélyeztetett öko­ szisztémák vagy fajok védelmére kijelölt területek eseté­ ben az érintett illetékes hatóság kimutatja, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes ezekkel a célokkal. A választott fenntarthatósági kritériumok szerint egy erdő biológiai sokféleséggel rendelkezik, ha az Egyesült Nem­ zetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a globális erdészeti erőforrások felmérésében használt meghatározása szerint – amelyet az egyes országok világ­ szerte az elsődleges erdők kiterjedésére vonatkozó jelen­ téseikben használnak – elsődleges erdőnek minősül, vagy ha természetvédelmi célú nemzeti törvények védik. Azok a területek is idetartoznak, amelyeken nem faeredetű erdészeti termékek begyűjtésére kerül sor, feltéve, hogy az emberi hatás nem jelentős. A FAO által meghatározott egyéb erdőfajták, mint például az átalakított természetes erdők, a féltermészetes erdők és ültetvények nem tekin­ tendők elsődleges erdőnek. Továbbá tekintettel bizonyos mérsékelt övi és trópusi gyepterületek – többek között a magas fokú biológiai sokféleséget képviselő szavannák, sztyeppék, bozótosok és prérik – magas fokú biológiai sokféleséget képviselő jellegére, helyénvaló, hogy az ilyen területekről származó nyersanyagokból előállított bioüze­ manyagok ne legyenek jogosultak az ezen irányelvben meghatározott ösztönző eszközökre. A Bizottságnak meg kell állapítania a megfelelő kritériumokat és földrajzi tér­ ségeket az ilyen magas fokú biológiai sokféleséget képvi­ selő gyepterület meghatározásához, a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteknek és a vonatkozó nem­ zetközi szabályoknak megfelelően.

(70) Ha olyan földterületeket fordítanak bioüzemanyagok vagy egyéb, folyékony bio-energiahordozók nyersanyagainak termesztésére, amelyek talajában vagy növényzetében jelentős szénkészletek vannak, az ott tárolt szén egy része általában kiszabadul az atmoszférába, és szén-dioxiddá válik. Az ebből eredően az üvegházhatású gázokra gyako­ rolt negatív hatás – néhány esetben igen nagy különbözet­ tel – semlegesítheti a bioüzemanyagok, illetve a folyékony bio-energiahordozók által az üvegházhatású gázokra gya­ korolt pozitív hatást. A művelési ág megváltoztatásának tehát a széndioxid-kibocsátásra gyakorolt teljes hatását be

L 140/24 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

kell számítani az egyes bioüzemanyagok és egyéb folyé­ kony bio-energiahordozók üvegházhatású gázkibocsátás- megtakarításába. Ez szükséges ahhoz, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás kiszámítása során a bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio- energiahordozók használatának a szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt hatásainak összességét figyelembe vegyék.

(71) A földterületek művelési ága megváltoztatásának az üveg­ házhatású gázokra gyakorolt hatásának számításakor a gazdasági szereplőknek a földhasználathoz és a művelési ág megváltoztatása utáni földhasználathoz kapcsolódó szénkészletek tényleges értékeit kell használniuk. Ezen kívül szabványértékeket is használniuk kell. Az éghajlatvál­ tozással foglalkozó kormányközi munkacsoport munkája e szabványértékek megállapításához jó alapot szolgáltat. Ez a munka azonban még nem hozzáférhető a gazdasági sze­ replők által közvetlenül alkalmazható formában. Éppen ezért a Bizottságnak e munkával kapcsolatban iránymuta­ tást kell adnia, amely ezen irányelv alkalmazásában alapul szolgálhat a szénkészletek megváltozásának kiszámításá­ hoz, beleértve a 10 és 30 % közötti lombkorona-fedettségű erdőterületeket, szavannákat, bozótosokat és prériket.

(72) Helyénvaló, hogy a Bizottság módszertanokat dolgozzon ki a tőzeges ősláp lecsapolásának az üvegházhatású gázki­ bocsátásra kifejtett hatásának vizsgálatára.

(73) Nem fordíthatók bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio- energiahordozók termelésére a földterületeknek azok a típusai, amelyek művelési ágának megváltoztatásakor a szénkészletveszteséget a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók termeléséből származó üvegházha­ tású gázkibocsátás-megtakarítással nem lehet – a éghajlat­ változás elleni küzdelem sürgősségére tekintettel – ésszerű időn belül ellensúlyozni, hogy ezáltal elkerülhető legyen a gazdasági szereplők szükségtelenül nagy terhelése a kuta­ tás terén, és hogy az olyan, nagy szénkészletekkel rendel­ kező földterületek művelési ágának megváltoztatására ne kerüljön sor, amelyek visszatekintve nem lettek volna jogo­ sultak a bioüzemanyagok és a folyékony bio- energiahordozók termelésére. A világ szén-dioxid- készleteinek felmérései azt mutatják, hogy a vizes élőhelyeket és az összefüggő, 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületeket ebbe a kategóriába kell sorolni. A 10 és 30 % közötti lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületeket is ide kell sorolni, kivéve, ha bizonyított, hogy szénkészletük elég alacsony ahhoz, hogy sor kerülhessen a művelési ág ezen irányelvben meghatározott szabályok szerinti megváltoz­ tatására. A vizes élőhelyekre való utaláskor a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimada­ rak élőhelyeiről szóló, 1971. február 2-án Ramszariban elfogadott egyezmény fogalommeghatározását kell figye­ lembe venni.

(74) Az ebben az irányelvben meghatározott ösztönző eszkö­ zök elősegítik a bioüzemanyagok és a folyékony bio- energiahordozók fokozott mértékű előállítását világszerte. A Közösségben termesztett nyersanyagból előállított bio­ üzemanyagoknak és a folyékony bio-energiahordozóknak meg kell felelniük a Közösség agrár-környezetvédelmi követelményeinek is, beleértve a felszín alatti és a felszíni

vizek minőségének védelmére vonatkozó követelménye­ ket, valamint a társadalmi követelményeknek. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a bioüzemanyagok és a folyé­ kony bio-energiahordozók előállítása során egyes harma­ dik országokban esetleg nem tartják be a minimális környezetvédelmi és szociális követelményeket. Ezért helyénvaló ösztönözni olyan két- és többoldalú megálla­ podások, valamint önkéntes alapú nemzetközi és nemzeti rendszerek kidolgozását, amelyek lefedik a legfontosabb környezetvédelmi és szociális megfontolásokat annak érdekében, hogy ezáltal világszerte elősegítsék a bioüzema­ nyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntartható előállítását. Ilyen megállapodások vagy rendszerek hiányá­ ban a tagállamok előírhatják gazdasági szereplőik számára, hogy e kérdésekről jelentésben számoljanak be.

(75) A Bizottságnak 2009-ben elemeznie kell a biomasszának a bioüzemanyagoktól és a folyékony bio-energiahordozóktól eltérő, energiacélú felhasználására vonatkozó fenntarthatósági rendszer követelményeit, tekintetbe véve annak szükségessé­ gét, hogy a biomasszaforrásokkal való gazdálkodás fenntart­ ható legyen.

(76) A fenntarthatósági kritériumok csak akkor lesznek hatéko­ nyak, ha a piaci szereplők magatartásának megváltozásá­ hoz vezetnek. A piaci szereplők csak akkor fogják magatartásukat megváltoztatni, ha az e kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio- energiahordozók felárra tarthatnak igényt. A megfelelőség ellenőrzésére szolgáló tömegmérleg-módszer szerint a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanya­ gok és a folyékony bio-energiahordozók előállítása és a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók Közösségen belüli fogyasztása között fizikai kapcsolat áll fenn, amely megfelelő egyensúlyt hoz létre a kereslet és kínálat között, és nagyobb felárat biztosít, mint ami az ilyen kapcsolattal nem rendelkező rendszerekben elérhető. Annak érdekében, hogy a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokat és a folyékony bio- energiahordozókat magasabb áron lehessen értékesíteni, a rendszer integritásának fenntartása, ugyanakkor az ipar ésszerűtlenül nagy terhelésének elkerülése mellett ezért a tömegmérleg-rendszert kell a megfelelőség ellenőrzésére használni. Ugyanakkor egyéb ellenőrzési módszereket is mérlegelni kell.

(77) Szükség esetén a Bizottságnak megfelelően figyelembe kell vennie a millenniumi ökoszisztéma-értékelést, amely hasz­ nos adatokkal szolgál legalább azon területek megőrzésé­ hez, amelyek kritikus helyzetben alap-ökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás).

(78) Indokolt figyelemmel kísérni a biomassza-előállítás hatá­ sát, amely például a földhasználat megváltozásából – töb­ bek között az áttelepítésből – vagy az invazív idegen fajok megjelenéséből ered, továbbá figyelemmel kell kísérni a biológiai sokféleségre gyakorolt egyéb hatásokat, valamint az élelmiszer-termelésre és a helyi jólétre gyakorolt hatá­ sokat. A Bizottságnak figyelembe kell vennie minden vonatkozó információforrást, beleértve a FAO éhségtérké­ pét. A bioüzemanyagokat oly módon kell támogatni, hogy az ösztönözze a mezőgazdasági termelékenység fokozását és a degradálódott földterületek használatát.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/25

(79) A Közösségnek érdekében áll, hogy előmozdítsa a többol­ dalú és kétoldalú megállapodásokat és a fenntartható bio­ üzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítására vonatkozó normákat megállapító és azok betartását igazoló önkéntes nemzetközi és nemzeti rend­ szereket. Ezért rendelkezni kell az ilyen megállapodások és rendszerek megbízható bizonyítékot és adatokat szolgál­ tató voltával kapcsolatos határozat hozataláról, feltéve, hogy a megbízhatóság, átláthatóság és független audit megfelelő követelményeit teljesítik.

(80) Egyértelmű szabályokat kell megállapítani a bioüzemanya­ gok és a folyékony bio-energiahordozók és azok fosszilis üzemanyag komparátorai által okozott üvegházhatású gázkibocsátás kiszámításához.

(81) Az üzemanyagok előállításából és felhasználásából szár­ mazó üvegházhatású gázkibocsátások kiszámításánál a társtermékeket is számításba kell venni. Szakpolitikai célra a behelyettesítési módszer megfelelő, de az egyes gazdasági szereplőket és közlekedési üzemanyag szállítmányokat illető szabályozási célra nem. Ezekben az esetekben az energiaelosztásos módszer használata a legmegfelelőbb, mert könnyű alkalmazni, időben kiszámítható, a lehető legnagyobb mértékben ellensúlyozza az ellentétes hatású ösztönzőket, és eredményei általában összehasonlíthatók a behelyettesítési módszer által szolgáltatott eredmények sorával. A szakpolitikai elemzés céljaira a Bizottságnak jelentéseiben be kell számolnia a behelyettesítési módszer eredményeiről is.

(82) Az aránytalanul nagy közigazgatási terhek elkerülése érde­ kében az általános bioüzemanyag-előállítási módokhoz meg kell határozni az alapértelmezett értékek jegyzékét, és ezt a későbbi megbízható adatok rendelkezésre állásakor frissíteni és bővíteni kell. A gazdasági szereplők mindig jogosultak a bioüzemanyagok és a folyékony bio- energiahordozók általi üvegházhatású gázkibocsátás- megtakarítások jóváírására, a jegyzékben megállapított szint szerint. Ha egy előállítási módra megállapított üveg­ házhatású gázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke alacsonyabb, mint az üvegházhatású gázkibocsátás- megtakarítások megkövetelt minimális szintje, a mini­ mumszintnek való megfelelésüket igazolni kívánó termelőknek bizonyítaniuk kell, hogy az előállítási folya­ matukból eredő tényleges kibocsátások alacsonyabbak az alapértelmezett értékek kiszámításakor feltételezett értékeknél.

(83) Az ezen alapértelmezett értékek kiszámításához használt adatokat célszerű független tudományos szakértői forrá­ sokból begyűjteni, és azokat a források munkájából szár­ mazó újabb eredményeknek megfelelően naprakésszé tenni. A Bizottságnak ösztönöznie kell e forrásokat, hogy munkájuk naprakésszé tétele során foglalkozzanak az üvegházhatású gázok növénytermesztésből származó kibocsátásával, a regionális és éghajlati feltételek hatásával, a fenntartható mezőgazdasági és biogazdálkodási módszereket alkalmazó növénytermesztés hatásával, vala­ mint a termelők – a Közösségen belül és harmadik orszá­ gokban egyaránt – és a civil társadalom tudományos hozzájárulásával.

(84) Annak érdekében, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítására használt nyersanyagok termesztését ne bátorítsák olyan területeken, ahol ez magas

üvegházhatásúgázkibocsátásokhoz vezetne, az alapértel­ mezett értékek használatát olyan térségekre kell korlátozni, ahol az ilyen hatásokat megbízhatóan ki lehet zárni. Az aránytalanul nagy adminisztratív terhek elkerülése érdeké­ ben ugyanakkor indokolt, hogy a tagállamok nemzeti és regionális átlagokat határozzanak meg a növénytermesz­ tésből – beleértve a műtrágyák használatából – eredő kibo­ csátások tekintetében.

(85) Világszerte nő a mezőgazdasági nyersanyagok iránti keres­ let. E növekvő kereslet kielégítésére részben a mezőgazda­ sági földterületek számának növelésével fog sor kerülni. A súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett, és mező­ gazdasági célra jelenlegi állapotukban ennélfogva nem használható földterületek helyreállítása az egyik eszköz a termelésre alkalmas földek számának növelésére. Mivel a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatának ösztönzése hozzájárul a mezőgazdasági nyersanyagok iránti kereslet növekedéséhez, a fenntartha­ tósági rendszernek elő kell mozdítania a helyreállított deg­ radálódott földterületek használatát. A bioüzemanyagok előtérbe helyezése következtében a termesztett növények iránt megnövekedett nettó kereslet még abban az esetben is a növénytermesztésre használt földterület nettó növeke­ déséhez vezethet, ha a bioüzemanyagok előállításához már szántóföldi használatban lévő földterületen termelt nyersa­ nyagokat használnak. Ez olyan földterületeket is érinthet, amelyek talajában jelentős szén-dioxid-készletek vannak megkötve, amelyek művelés esetén kárt okozva felszaba­ dulnának. E veszély enyhítése érdekében célszerű olyan kiegészítő intézkedéseket bevezetni, amelyek célja a már növénytermesztésre használt földterületeken a termelé­ kenységi szint növelése, a degradálódott földterületek hasz­ nálata, valamint a – közösségi bioüzemanyag-fogyasztásról szóló irányelv, valamint a bioüzemanyag-fogyasztással foglalkozó egyéb jogi eszközök által megállapítottakhoz hasonló – fenntarthatósági kritériumok elfogadása. A Bizottságnak a földhasználat közvetett megváltoztatásából eredő üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére konkrét módszertant kell kidolgoznia. E célból a Bizottságnak ele­ meznie kell különösen a rendelkezésére álló legmegbízha­ tóbb tudományos bizonyítékok alapján, többek között egy, a földhasználat közvetett változását jelző tényező beé­ pítését az üvegházhatású gázkibocsátás számításakor, illetve annak szükségességét, hogy ösztönözzék azokat a fenntartható bioüzemanyagokat, amelyek minimálisra csökkentik a földhasználat megváltoztatásának hatását és javítják a bioüzemanyag fenntarthatóságát a közvetett föld­ használat megváltoztatása tekintetében. E módszertan kidolgozásakor a Bizottság foglalkozik különösen a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzema­ nyagoknak a földhasználat közvetett megváltoztatására gyakorolt esetleges hatásával.

(86) A megfelelő piaci bioüzemanyag-részarány elérésének lehetővé tétele érdekében szükséges az EN590/2004 szab­ ványnál biodízelt nagyobb arányban tartalmazó dízelolaj forgalomba hozatalának biztosítása.

(87) A felhasznált alapanyagok választékát bővítő bioüzema­ nyagokat a nemzeti bioüzemanyag-kötelezettségekben nagyobb arányban kell szerepeltetni annak biztosítása érdekében, hogy kereskedelmi szempontból életképessé váljanak.

(1)

(2)

( ) 3

L 140/26 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

(88) Rendszeres jelentéstételre van szükség ahhoz, hogy a meg­ újuló energiaforrásokból előállított energia fejlesztése folyamatosan a figyelem középpontjában maradjon nem­ zeti és közösségi szinten. Célszerű előírni a tagállamok által benyújtandó nemzeti cselekvési tervek harmonizált formá­ tumának használatát. E cselekvési tervek tartalmazhatják az előirányzott intézkedések becsült költségeit és hasznát, a meglévő hálózati infrastruktúra szükséges bővítéséhez és/vagy megerősítéséhez kapcsolódó intézkedéseket, az előzetes ütemtervben meghatározott szintet meghaladó megújuló energiaforrásokból előállított energia előállításá­ nak becsült költségeit és hasznát, a nemzeti támogatási rendszerekre vonatkozó információkat és a megújuló ener­ giának az új vagy felújított épületekben való felhasználá­ sára vonatkozó információkat.

(89) Támogatási rendszereik megtervezése során a tagállamok elősegíthetik a járulékos előnyöket nyújtó bioüzemanya­ gok használatát, beleértve a hulladékból, a maradékany­ agokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból, a lignocellulóz-tartalmú anyagokból, algák­ ból, valamint az elsivatagosodás elleni küzdelem érdekében száraz területeken termelt, öntözést nem igénylő növény­ ekből előállított bioüzemanyagokat, kellően tekintetbe véve egyrészt a hagyományos bioüzemanyagokból történő energiatermelés és másrészt a járulékos előnyöket szolgál­ tató energiatermelés eltérő költségeit. A tagállamok ösztö­ nözhetik az ilyen és más megújuló energiatechnológiák kutatásába és fejlesztésébe történő beruházást, amelyek versenyképessé válásához időre van szükség.

(90) Ezen irányelv végrehajtásának adott esetben tükröznie kell a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés­ ről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvé­ teléről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény rendelkezéseit, különösen ahogy ezeket a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

(1) HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

végrehajtja.

(91) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlá­ sára vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal

(2) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

összhang­ ban kell elfogadni.

(92) A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy kiigazítsa a bioüzemanyagokkal és a folyékony bio- energiahordozókkal kapcsolatos fenntarthatósági kritériu­ mok teljesítésének értékeléséhez szükséges módszertani elveket és értékeket, illetve hogy a tudományos és műszaki fejlődéshez igazítsa a közlekedési célú üzemanyagok ener­ giatartalmát, hogy megállapítsa a magas biodiverzitású

gyepterületek minősítéséhez szükséges feltételeket és föld­ rajzi kiterjedést, valamint hogy részletes fogalommeghatá­ rozásokat állapítson meg a súlyosan degradálódott vagy fertőzött földekre. Mivel ezen intézkedések általános hatá­ lyúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek a módszertani elvek és értékek kiigazításával történő módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határo­ zat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő sza­ bályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(93) A 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelvnek az ezen irány­ elv rendelkezéseit átfedő rendelkezéseit ezen irányelv átül­ tetésének lehető legkésőbbi időpontjától kell elhagyni a szövegből. Azok a rendelkezések, amelyek a 2010-es célki­ tűzésekre és a jelentéstételre vonatkoznak, 2011 végéig hatályban maradnak. Ezért szükséges a 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani.

(94) Mivel a 17–19. cikk rendelkezései a belső piac működésére is hatással vannak azáltal, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatósági feltételeit az ezen irányelv szerinti elszámolási célkitűzések érdeké­ ben harmonizálják és ezáltal a 17. cikk (8) bekezdésével összhangban megkönnyítik az e feltételeket teljesítő bio­ üzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók tagálla­ mok közötti kereskedelmét, jogalapjuk az EK-Szerződés 95. cikke.

(95) A fenntarthatósági program nem akadályozza meg a tag­ államokat abban, hogy nemzeti fenntarthatósági program­ jaikban figyelembe vegyék azon bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók magasabb termelési költ­ ségeit, amelyek haszna meghaladja a fenntarthatósági pro­ gramban meghatározott minimumszintet.

(96) Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a Közösség teljes bruttó energiafogyasztásában a megújuló energiaforrásból előállított energiák 20 %-os részarányának és az egyes tagállamok közlekedési ágazataiban a megújuló energiafor­ rásból előállított energiák 10 %-os részarányának 2020-ra való elérését – a tagállamok nem tudják kielégítően meg­ valósítani, és ezért a fellépés terjedelme miatt azok közös­ ségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(97) A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás

(3) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

3 4. pontjával összhangban a tagállamo­ kat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyek­ ben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/27

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Hatály

Ez az irányelv közös keretet hoz létre a megújuló energiaforrá­ sokból előállított energia támogatására. Kötelező nemzeti célkitű­ zéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt össz­ arányára és a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedésben felhasznált részarányára vonatkozóan. Szabályo­ kat állapít meg a tagállamok közötti statisztikai átruházások, a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti közös projektek, a származási garanciák, a közigazgatási eljárások, a tájékoztatás és képzés, valamint a megújuló energia­ forrásokból előállított energiának a villamosenergia-hálózatokhoz való hozzáférése tekintetében. A bioüzemanyagokra és a folyé­ kony bio-energiahordozókra vonatkozóan fenntarthatósági krité­ riumokat állapít meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a 2003/54/EK irányelv fogalom­ meghatározásait kell alkalmazni.

Ezen irányelv alkalmazásában továbbá:

a) „megújuló energiaforrásból előállított energia”: a nem fosszi­ lis megújuló energiaforrásokból származó energia: szél-, nap-, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladékle­ rakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája;

b) „légtermikus energia”: hő formájában a környezeti levegőben tárolt energia;

c) „geotermikus energia”: a szilárd talaj felszíne alatt hő formá­ jában található energia;

d) „hidrotermikus energia”: a felszíni vizekben hő formájában tárolt energia;

e) „biomassza”: a mezőgazdaságból (a növényi és állati eredetű anyagokat is beleértve), erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból – többek között a halászatból és az akvakultúrá­ ból – származó, biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része;

f) „teljes bruttó energiafogyasztás”: az ipar, a közlekedés, a ház­ tartások, a közszolgáltatásokat is magukban foglaló szolgál­ tatások, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és halászat részére energetikai célokra szolgáltatott energiatermékek, beleértve az energiaágazat villamosenergia- és hőtermelésre fordított villamosenergia- és hőfogyasztását, valamint a villa­ mos energia és a hő elosztásából és szállításából származó veszteségeket;

g) „távfűtés” vagy „távhűtés”: gőz, melegvíz vagy hűtött folya­ dékok formájában egy központi termelési egységből hálóza­ ton keresztül több épület vagy telephely számára szolgáltatott, helyiségek vagy folyamatok fűtésére vagy hűté­ sére használt hőenergia;

h) „folyékony bio-energiahordozók”: biomasszából előállított, a közlekedéstől eltérő célokra energiaforrásként használt folyé­ kony üzemanyag, ideértve a villamos energiát, a fűtést és a hűtést is;

i) „bioüzemanyagok”: a biomasszából előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú, a közlekedésben használt üzemanyagok;

j) „származási garancia”: elektronikus dokumentum, amelynek kizárólagos rendeltetése a végső fogyasztó felé annak bizo­ nyítása a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően, hogy az energia egy meghatározott részét vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő;

k) „támogatási rendszer”: egy tagállam vagy tagállamok egy cso­ portja által alkalmazott olyan eszköz, rendszer vagy mecha­ nizmus, amely a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására ösztönöz ezen energia költségének csökkentésével, az eladási ár emelésével, vagy a megújuló energiaforrásokból előállított energia megvásárolt mennyisé­ gének – a megújuló energiával kapcsolatos kötelezettség bevezetése révén vagy egyéb módon való – növelésével. Magában foglalja a beruházási támogatásokat, az adómentes­ séget vagy adókedvezményeket, az adó-visszatérítést, a meg­ újuló energiával kapcsolatos kötelezettséghez kapcsolódó – többek között zöld bizonyítványokat alkalmazó – támoga­ tási rendszereket, valamint a közvetlen ártámogatás rendsze­ rét, beleértve a betáplálási tarifát és a támogatások kifizetését, de nem korlátozódik az említettekre;

l) „megújulóenergia-kötelezettség”: a nemzeti támogatási rend­ szer által felállított követelmény, amely kötelezi a termelőket, ellátókat vagy fogyasztókat, hogy a termelésben, az ellátás­ ban vagy a fogyasztásban felhasznált energia egy meghatáro­ zott részét megújuló energiaforrásokból előállított energiából fedezzék. Idetartoznak az olyan rendszerek is, amelyek lehe­ tővé teszik az említett követelmények zöld bizonyítványok útján történő teljesítését;

m) „tényleges érték”: az üvegházhatású gázok kibocsátásának egy adott bioüzemanyag-előállítási folyamat egyes vagy összes lépéséből eredő csökkenése, amelyet az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően számíta­ nak ki;

n) „jellemző érték”: az üvegházhatású gázok jellemző kibocsá­ tásának becsült csökkenése egy adott bioüzemanyag- előállítási mód esetében;

o) „alapértelmezett érték”: a jellemző értékből előre meghatáro­ zott tényezők alkalmazásával származtatott érték, amely az ebben az irányelvben megállapított feltételek mellett a tény­ leges érték helyett alkalmazható.

L 140/28 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

3. cikk

A megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására vonatkozó összesített kötelező nemzeti

célértékek és intézkedések

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrások­ ból előállított energiának a végső fogyasztásban betöltött, az 5–11. cikknek megfelelően számított részaránya 2020-ban lega­ lább a nemzeti átfogó célkitűzésükben erre az évre az I. melléklet A. részében szereplő táblázat harmadik oszlopa szerint megálla­ pított részarány. Ezek az összesített kötelező nemzeti célkitűzé­ sek összhangban vannak azzal a célkitűzéssel, hogy 2020-ig megvalósuljon a megújuló energiaforrásoknak a Közösség teljes bruttó energiafogyasztásában való részarányára vonatkozóan elő­ írt 20 %-os minimum célkitűzés. Az e cikkben szereplő célkitű­ zések könnyebb megvalósítása érdekében valamennyi tagállam ösztönzi és elősegíti az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot.

(2) A tagállamok intézkedéseket vezetnek be, amelyek célja annak biztosítása, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya egyenlő vagy meghaladja az I. melléklet B. részében szereplő ütemterv-előirányzatban feltüntetett részarányt.

(3) A tagállamok az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatáro­ zott célkitűzések elérése érdekében – többek között – az alábbi intézkedéseket alkalmazhatják:

a) támogatási rendszerek;

b) az együttműködés különböző formái a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok között az 5–11. cikknek megfelelő összesített nemzeti célértékek teljesítése céljából.

A Szerződés 87. és 88. cikkének sérelme nélkül, a tagállamoknak joguk van ezen irányelv 5–11. cikkének megfelelően eldönteni, hogy milyen mértékben támogatják a más tagállamban termelt, megújuló energiaforrásokból előállított energiát.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrások­ ból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában felhasznált részaránya 2020-ban legalább az egyes tagállamokban közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 10 %-a legyen.

E bekezdés alkalmazásában a következő rendelkezések alkalmazandók:

a) az első albekezdés alkalmazásában a nevező, vagyis a közle­ kedésben felhasznált energia teljes mennyiségének kiszámí­ tásánál kizárólag a közúti és vasúti közlekedésben felhasznált benzint, dízelolajat, bioüzemanyagokat és villamos energiát lehet beszámítani;

b) az első albekezdés alkalmazásában a számláló kiszámításá­ nál, vagyis a közlekedésben felhasznált, megújuló energiafor­ rásokból előállított energia mennyiségének kiszámításánál a közlekedés valamennyi formájában felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia minden típusát be kell számítani;

c) az a) és b) pont alkalmazásában a megújuló energiaforrások­ ból előállított és bármilyen típusú elektromos közúti jármű által fogyasztott villamos energia hozzájárulásának kiszámí­ tásánál a tagállamok használhatják a megújuló energiaforrá­ sokból előállított villamos energia részarányának a szóban forgó évnél két évvel korábbi közösségi vagy saját országbeli

átlagát. Ezenkívül az elektromos közúti járművek által fogyasztott megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kiszámításakor a fogyasztás a megújuló energiaforrá­ sokból előállított villamosenergia-input energiatartalma 2,5- szeresének tekintendő.

A Bizottság 2011. december 31-ig szükség esetén olyan javasla­ tot nyújt be, amely – bizonyos feltételek teljesülése esetén – lehe­ tővé teszi a megújuló energiaforrásokból előállított, bármilyen típusú elektromos jármű meghajtására használt villamos energia teljes mennyiségének beszámítását.

A Bizottság – adott esetben – 2011. december 31-ig javaslatot nyújt be a megújuló energiaforrásokból származó hidrogénnek az üzemanyagok teljes összetételében képviselt aránya kiszámítására vonatkozó módszerre.

4. cikk

Megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek

(1) A tagállamok elfogadják a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervüket. A megújuló energiaforrá­ sokra vonatkozó nemzeti cselekvési terv megállapítja a közleke­ désben, a villamosenergia-fogyasztásban, a fűtésben és hűtésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia 2020-as részarányaira vonatkozó – az energiahatékonysággal kapcsolatos egyéb politikai intézkedéseknek a végső energiafo­ gyasztásra gyakorolt hatásait figyelembe vevő – tagállami össze­ sített nemzeti célértékeket, és az ezen összesített nemzeti célértékek elérésére alkalmas, foganatosítandó intézkedéseket, beleértve a helyi, regionális és nemzeti hatóságok közötti együtt­ működést, a tervezett statisztikai átruházásokat vagy közös pro­ jekteket, a meglévő biomasszaforrások fejlesztésére és új biomasszaforrások különféle célokra való felhasználására vonat­ kozó nemzeti politikákat, és a 13–19. cikkben foglalt követelmé­ nyek teljesítése érdekében meghozandó intézkedéseket.

A Bizottság 2009. június 30-ig elfogadja a megújuló energiafor­ rásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek formanyomtatvá­ nyát. Ez a formanyomtatvány megfelel a VI. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek. A tagállamok e formanyomtat­ ványnak megfelelően nyújtják be a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveket.

(2) A tagállamok 2010. június 30-ig bejelentik a Bizottságnak a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervüket.

(3) Minden egyes tagállam hat hónappal a megújuló energia­ forrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervének esedékessége előtt előrejelzési dokumentumot tesz közzé és küld meg a Bizott­ ság részére, amelyben feltünteti a következőket:

a) a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállamnak a 6–11. cikkel összhangban más tagállamokra átruházható, megújuló energiaforrásokból előállított energia- többlettermelésének becsült mértéke az ütemterv- előirányzathoz képest, valamint a közös projektekkel kapcsolatos becsült potenciálja; és

b) a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállam meg­ újuló energiaforrásokból előállított energiaszükséglete azon arányának becsült értéke, amelyet a hazai termelés nem tud kielégíteni.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/29

Ez a tájékoztatás a költségekre és a haszonra, valamint a finanszí­ rozásra vonatkozó adatokat is tartalmazhat. A tagállamok által készített jelentésekben szereplő ezen előrejelzést a 22. cikk (1) bekezdésének l) és m) pontjában megállapítottaknak megfele­ lően frissíteni kell.

(4) Az a tagállam, amelyben a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya az I. melléklet B. részében lefekte­ tett, a közvetlenül megelőző kétéves időszakban az ütemterv- előirányzatban megállapított részaránynál kevesebb, legkésőbb a következő év június 30-ig módosított megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervet nyújt be a Bizottsághoz, és ebben megfelelő és arányos intézkedéseket állapít, amelyeket ésszerű időn belül csatolni kell az I. melléklet B. részében szereplő ütemterv-előirányzathoz.

A Bizottság – amennyiben a tagállam kevéssel maradt el az ütemterv-előirányzat teljesítésétől, és figyelembe véve a tagállam által hozott jelenlegi és jövőbeli intézkedéseket – elfogadhat olyan határozatot, amely a tagállamot mentesíti a módosított megújuló energiaforrásokra vonatkozó cselekvési terv benyújtására vonat­ kozó kötelezettsége alól.

(5) A Bizottság értékeli a megújuló energiaforrásokra vonat­ kozó nemzeti cselekvési terveket, különösen a tagállam által a 3. cikk (2) bekezdésének értelmében tervezett intézkedések meg­ felelőségét. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cse­ lekvési tervekre, illetve a módosított megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervekre reagálva a Bizottság aján­ lást adhat ki.

(6) A Bizottság elküldi az Európai Parlamentnek a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveket és az előrejelzési dokumentumokat az átláthatósági platformon nyilvá­ nosságra hozott formában a 24. cikk (2) bekezdésében említet­ teknek megfelelően, illetve az e cikk (5) bekezdésében említett bármely egyéb ajánlást.

5. cikk

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítása

(1) A megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztását a következő elemek összeadásával kell kiszámítani:

a) a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia tel­ jes bruttó fogyasztása;

b) a megújuló energiaforrásokból előállított energia fűtési és hűtési célú teljes bruttó fogyasztása; és

c) a megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes fel­ használása a közlekedésben.

A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó fogyasztásban képviselt részaránya kiszámításakor a meg­ újuló energiaforrásokból előállított gáz, villamos energia és hid­ rogén csak egyszer, az 1. cikknek a), b) vagy c) pontja szerint vehető számításba.

A 17. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdése szerint nem lehet figyelembe venni azokat a bioüzemanyagokat és folyékony bio- energiahordozókat, amelyek a 17. cikk (2)–(6) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumokat nem teljesítik.

(2) Ha egy tagállam úgy véli, hogy vis maior következtében nem képes a megújuló energiaforrásokból előállított energiának az I. mellékletben szereplő táblázat harmadik oszlopában a teljes bruttó energiafogyasztás tekintetében megállapított 2020-as rész­ arányát teljesíteni, a lehető leghamarabb értesíti a Bizottságot. A Bizottság határozatot fogad el arról, hogy a vis maior bizonyított-e, amely esetben határoz arról is, hogy a tagállam 2020. évi teljes bruttó fogyasztását a megújuló energiaforrásból előállított ener­ gia vonatkozásában hogyan kell módosítani.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztását a megújuló energiaforrásokból a tagállamban előál­ lított villamosenergia-mennyiségből a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamosenergia-mennyiség kivonásával kell kiszámítani.

A többféle üzemanyaggal működő, megújuló és hagyományos energiaforrásokat használó erőművekben csak a megújuló ener­ giaforrásokból termelt villamos energia vehető figyelembe. E szá­ mítás céljára az egyes energiaforrások részesedését energiatartalmuk alapján kell kiszámítani.

A víz- és szélenergiával termelt villamos energiát a II. melléklet­ ben megállapított normalizálási szabálynak megfelelően kell kiszámítani.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított fűtő- és hűtőenergia teljes bruttó fogyasztását a tagállamokban megújuló energiaforrásokból bizto­ sított távfűtés és távhűtés mennyiségével, valamint az ipar, a ház­ tartások, a szolgáltatások, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat területén a fűtésben, hűtésben és feldolgozásban fel­ használt, megújuló energiaforrásokból előállított egyéb energia­ fogyasztás hozzáadásával kell kiszámítani.

A többféle üzemanyaggal működő, megújuló és hagyományos energiaforrásokat használó erőművekben csak a megújuló ener­ giaforrásokból biztosított fűtés és hűtés vehető figyelembe. E szá­ mítás céljára az egyes energiaforrások részesedését energiatartalmuk alapján kell kiszámítani.

Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a hőszivattyúk által termelt légtermikus, geotermikus és hidrotermikus energiát tekin­ tetbe kell venni, feltéve, hogy a végső energia kibocsátás (output) jelentősen meghaladja a hőszivattyú működtetéséhez szükséges elsődleges energiabevitelt (input). Az ezen irányelv alkalmazásá­ ban megújuló forrásokból előállított energiának minősülő hőe­ nergia mennyiségét a VII. mellékletben meghatározott módszerrel összhangban kell kiszámítani.

Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a passzív energia­ rendszerek által termelt hőenergiát, amelyekben az energiafo­ gyasztást passzív módon, az épület szerkezetén keresztül, vagy nem megújuló energiaforrásokból előállított energiával termelt hő felhasználásával csökkentik, nem vehető figyelembe.

(5) A III. mellékletben felsorolt közlekedési célú üzemanyagok energiatartalma az említett mellékletben megállapított értékekkel egyezik meg. A III. melléklet kiigazítható a műszaki vagy tudo­ mányos fejlődés figyelembevétele érdekében. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(1)

L 140/30 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

(6) A megújuló energiaforrásokból előállított energia részará­ nyát a következők szerint kell kiszámítani: a megújuló energia­ forrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztása osztva az összes energiaforrásból származó teljes bruttó energiafo­ gyasztással, százalékban kifejezve.

Az első albekezdés alkalmazásában az (1) bekezdésben említett összeget a 6., 8., 10. és 11. cikkel összhangban ki kell igazítani.

Egy tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának ezen irányelvben meghatározott céloknak és időközi célkitűzésekre vonatkozó ütemtervnek való megfelelése felmérése céljából történő kiszámí­ tásakor a légi közlekedés során felhasznált energia mennyisége, az adott tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának arányában nem tekintendő többnek, mint 6,18 %. Ciprus és Málta esetében az adott tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának részarányaként a légi közlekedés során felhasznált energia mennyisége nem tekin­ tendő többnek, mint 4,12 %.

(7) A megújuló energiaforrásokból előállított energia résza­ rányának kiszámítása során az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22-i, 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi ren­ deletben

(1) HL L 304., 2008.11.14., 1. o.

szereplő módszert és fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

A tagállamok gondoskodnak ezen ágazati és összarányok kiszá­ mításához felhasznált statisztikai adatok, valamint az energiasta­ tisztikáról szóló 1099/2008/EK rendelet alapján a Bizottságnak továbbított statisztikai adatok koherenciájáról.

6. cikk

Tagállamok közötti statisztikai átruházás

(1) A tagállamok megállapodásokat köthetnek megújuló ener­ giaforrásokból előállított, meghatározott mennyiségű energia valamely tagállamból egy másik tagállamba történő statisztikai átruházásáról. Az átruházásban részt vevő mennyiséget:

a) le kell vonni a megújuló energiaforrásból előállított energia azon mennyiségéből, amelyet az átruházást végrehajtó tagál­ lamnak a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő követelmé­ nyeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek; és

b) hozzá kell adni a megújuló energiaforrásból előállított ener­ gia azon mennyiségéhez, amelyet az átruházást fogadó tag­ államnak a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő követelményeknek való megfelelése mérésének során figye­ lembe vesznek.

A statisztikai átruházás nem érinti az átruházást végző tagállam nemzeti céljainak teljesítését.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodások hatálya egy vagy több évre terjedhet ki. A Bizottságot legkésőbb a megállapodások minden hatályos évének végét követően három hónappal tájékoz­ tatni kell a megállapodásokról. A Bizottsághoz eljuttatott infor­ mációnak tartalmaznia kell a szóban forgó energia mennyiségét és árát.

(3) Az átruházások azt követően válnak érvényessé, hogy az átruházásban érintett valamennyi tagállam értesíti a Bizottságot az átruházásról.

7. cikk

A tagállamok közös projektjei

(1) Két vagy több tagállam együttműködhet bármilyen típusú olyan közös projektben, amely megújuló villamos energia, fűtőe­ nergia vagy hűtőenergia termelésével kapcsolatos. Az együttmű­ ködésben magánszereplők is részt vehetnek.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal az ezen irányelv hatály­ balépésének időpontját követően indult közös projektek kereté­ ben vagy 2009. június 25.-át/-ét követően felújított, megnövelt kapacitású létesítményben a területükön termelt, megújuló villa­ mos energia, fűtőenergia vagy hűtőenergia azon részarányát vagy mennyiségét, amely az ezen irányelv követelményeinek való meg­ felelés mérésekor úgy tekintendő, hogy egy másik tagállam össze­ sített nemzeti célértékébe számít bele.

(3) A (2) bekezdésben említett értesítés:

a) leírja a javasolt létesítményt vagy azonosítja a felújított létesítményt;

b) meghatározza a létesítményben termelt villamos energia, illetve fűtő- vagy hűtőenergia azon részarányát vagy mennyi­ ségét, amelyet egy másik tagállam összesített nemzeti célér­ tékébe kell beszámítani;

c) megnevezi azt a tagállamot, amelynek javára a bejelentést teszik; és

d) megadja azt az – egész naptári években kifejezett – időtarta­ mot, amely alatt a létesítményben megújuló energiaforrások­ ból előállított villamos energia, illetve fűtő- vagy hűtőenergia úgy tekintendő, hogy a másik tagállam összesített nemzeti célértékébe számít be.

(4) A (3) bekezdés d) pontjában meghatározott időtartam nem terjedhet ki a 2020-at követő időszakra. A közös projektek idő­ tartama kiterjedhet a 2020-at követő időszakra is.

(5) Az e cikk szerinti értesítést kizárólag az értesítést tevő tag­ állam és a (3) bekezdés c) pontja szerint meghatározott tagállam együttes megállapodása esetén lehet megváltoztatni vagy visszavonni.

8. cikk

A tagállamok közös projektjeinek hatása

(1) A 8. cikk szerinti értesítést kibocsátó tagállam a 7. cikk (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott időszak alatti min­ den egyes év végét megelőző három hónapon belül értesítő leve­ let bocsát ki, amely tartalmazza a következőket:

a) a 7. cikk szerinti bejelentés tárgyát képező létesítmény által az adott évben megújuló energiaforrásokból előállított villa­ mos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia teljes mennyi­ sége; és

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/31

b) az adott létesítmény által az adott évben, megújuló energia­ forrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyisége, amelyet a bejelentés feltételei szerint egy másik tagállam összesített nemzeti célértékébe kell beszámítani.

(2) A tagállam megküldi az értesítő levelet a Bizottságnak és annak a tagállamnak, amelynek javára a bejelentést tették.

(3) Az összesített nemzeti célértékekkel kapcsolatos, ezen irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelés méréséhez a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illető­ leg fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségét, amelyet az (1) bekezdés b) pontjával összhangban jelentenek be:

a) le kell vonni a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia, fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségéből, amelyet az (1) bekezdés szerinti értesítő levelet kibocsátó tagállam követelményeknek való megfelelése mérésének során figye­ lembe vesznek; és

b) hozzá kell adni a megújuló energiaforrásból előállított villa­ mos energia, fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségéhez, amelyet a (2) bekezdés szerinti értesítő levelet fogadó tag­ állam követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek.

9. cikk

A tagállamok és harmadik országok közös projektjei

(1) Egy vagy több tagállam együttműködhet egy vagy több harmadik állammal bármilyen típusú olyan közös projektben, amely megújuló energiaforrásból előállított villamos energia termelésével kapcsolatos. Ebben az együttműködésben magánsze­ replők is részt vehetnek.

(2) A megújuló energiaforrásokból harmadik országokban elő­ állított villamos energiát az ezen irányelvben az átfogó nemzeti célkitűzéseket illetően meghatározott követelményeknek való megfelelés értékelésekor csak a következő feltételek teljesülése esetén lehet figyelembe venni:

a) a villamos energiát a Közösségben használják fel, amely fel­ tétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha:

i. a származási ország, a célország és adott esetben az egyes harmadik tranzitországok valamennyi illetékes átvitelirendszer-üzemeltetője egyértelműen a juttatott rendszerösszekötő kapacitáshoz rendelte az elszámolt villamos energiával megegyező mennyiségű villamos energiát;

ii. az illetékes átvitelirendszer-üzemeltető a mérlegtáblázat­ ban egyértelműen a rendszerösszekötő közösségi olda­ lán rögzíti az elszámolt villamos energiával megegyező mennyiségű villamos energiát; és

iii. a hozzárendelt kapacitás és a (2) bekezdés b) pontjában említett létesítmény által megújuló energiaforrásból elő­ állított villamos energia termelése azonos időszakra vonatkozik;

b) a villamos energiát 2009. június 25.-át/-ét követően üzembe helyezett, újonnan épült létesítmény vagy ezen időpontot követően felújított, megnövelt kapacitású létesítmény ter­ meli az (1) bekezdésben említett közös projekt keretében; és

c) a termelt és exportált villamosenergia-mennyiség a létesít­ ményre adott beruházási támogatáson kívül nem részesült támogatásban valamely harmadik ország támogatási rend­ szere keretében.

(3) A tagállamok az alábbi feltételekkel kérelmezhetik a Bizott­ ságtól, hogy az 5. cikk (1) bekezdés céljára egy tagállam és egy harmadik ország közötti, nagyon hosszú végrehajtási idővel működő rendszerösszekötő megépítése esetén a harmadik orszá­ gokban megújuló energiaforrásokból előállított és felhasznált vil­ lamos energiát figyelembe vehessék:

a) a rendszerösszekötő építése 2016. december 31. előtt megkezdődött;

b) a rendszerösszekötőt nem lehetséges 2020. december 31-ig üzembe állítani;

c) a rendszerösszekötőt nem lehetséges 2022. december 31-ig üzembe állítani;

d) üzembe helyezés után a rendszerösszekötő a (2) bekezdésnek megfelelően megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia Közösségbe történő exportjára szolgál;

e) az alkalmazás egy, a (2) bekezdés b) és c) pontjaiban megha­ tározott kritériumoknak megfelelő és a rendszerösszekötőt annak üzembe helyezését követően használó közös pro­ jektre, valamint a rendszerösszekötő üzembe helyezése után a Közösségbe exportált villamos energia mennyiségénél nem nagyobb mennyiségű villamos energiára vonatkozik.

(4) Értesíteni kell a Bizottságot a harmadik országok területén lévő létesítményekben termelt villamos energia azon részarány­ áról vagy mennyiségéről, amelyet a 3. cikknek való megfelelés mérése céljából úgy kell tekinteni, hogy az egy vagy két tagállam teljes nemzeti célkitűzésébe beszámít. Amennyiben egynél több tagállam érintett, e részarány vagy mennyiség tagállamok közötti elosztásáról tájékoztatni kell a Bizottságot. Ez a részarány vagy mennyiség nem haladhatja meg a Közösségbe ténylegesen bevitt és ott felhasznált, e cikk (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpont­ jában említett és (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő részarányt vagy mennyiséget. A bejelen­ tést minden olyan tagállamnak meg kell tennie, amelynek teljes nemzeti célkitűzésébe a villamos energia adott részaránya vagy mennyisége beszámítandó.

(5) A (4) bekezdésben említett értesítés:

a) leírja a javasolt létesítményt vagy meghatározza a felújított létesítményt;

b) meghatározza a létesítmény által termelt villamos energia azon részarányát vagy mennyiségét, amelyet valamely tag­ állam nemzeti célkitűzésébe be kell számítani, valamint – a titoktartási követelmények függvényében – a kapcsolódó pénzügyi rendelkezéseket;

L 140/32 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

c) megadja azt az – egész naptári években kifejezett – időtarta­ mot, amely alatt a villamos energiát a tagállam összesített nemzeti célkitűzésébe beszámítandónak kell tekinteni; és

d) tartalmazza a b) és c) pontban foglaltak, valamint a létesít­ mény által termelt villamos energia belföldi felhasználásra kerülő arányának vagy mennyiségének azon harmadik ország általi írásos elismerését, amelynek területén a létesítményt üzembe fogják helyezni.

(6) Az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott időtartam nem terjedhet ki a 2020-at követő időszakra. A közös projektek időtartama kiterjedhet a 2020-at követő időszakra is.

(7) Az e cikk szerinti értesítést kizárólag az értesítést tevő tag­ állam és a közös projektet a (5) bekezdés d) pontja szerint elis­ merő harmadik ország együttes megállapodása esetén lehet megváltoztatni vagy visszavonni.

(8) A tagállamoknak és a Bizottságnak ösztönözniük kell az Energiaközösségről szóló szerződés megfelelő szerveit, hogy – az Energiaközösségről szóló szerződéssel összhangban – tegyék meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az említett szerződés szerződő felei alkalmazni tudják ezen irányelv tagállamok közötti együttműködésről szóló rendelkezéseit.

10. cikk

A tagállamok és harmadik országok közös projektjeinek hatása

(1) A 9. cikk szerinti értesítést kibocsátó tagállam a 9. cikk (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott időszak alatt min­ den egyes év végétől számított három hónapon belül értesítő leve­ let bocsát ki, amely tartalmazza a következőket:

a) a 9. cikk szerinti bejelentés tárgyát képező létesítmény által az adott évben megújuló energiaforrásokból előállított villa­ mos energia teljes mennyisége;

b) az adott létesítmény által az adott évben, megújuló energia­ forrásokból előállított villamos energia azon mennyisége, amelyet a 9. cikk szerinti bejelentés feltételei szerint átfogó nemzeti célkitűzésébe kell beszámítani; és

c) a 9. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesítésének igazolása.

(2) A tagállam az értesítő levelet a projektet a 9. cikk (5) bekez­ désének d) pontja szerint elismerő harmadik országnak és a Bizottságnak küldi.

(3) Az összesített nemzeti célértékekkel kapcsolatos, ezen irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelés méréséhez a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia azon mennyiségét, amelyet az (1) bekezdés b) pontjával összhangban jelentenek be, hozzá kell adni a megújuló energiaforrásból előál­ lított energia azon mennyiségéhez, amelyet az értesítő levelet kibocsátó tagállam követelményeknek való megfelelése mérésé­ nek során figyelembe vesznek.

11. cikk

Közös támogatási rendszerek

(1) A tagállamok 3. cikk szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül, két vagy több tagállam határozhat úgy, hogy önkéntes ala­ pon egyesíti vagy részben összehangolja nemzeti támogatási rend­ szereit. Ilyen esetben az egyik részt vevő tagállam területén megújuló energiaforrásokból előállított energia egy meghatáro­ zott mennyisége beszámíthat egy másik részt vevő tagállam össze­ sített nemzeti célértékébe, ha az érintett tagállam:

a) a megújuló energiaforrásból előállított energia egy meghatá­ rozott mennyiségét statisztikai átruházás keretében egy másik tagállamra ruházza a 6. cikkel összhangban; vagy

b) a részt vevő tagállamok beleegyezésével olyan elosztási sza­ bályt állapít meg, amely alapján az érintett tagállamok között elosztható a megújuló energiaforrásokból előállított energia­ mennyiség. A Bizottságot e szabályról legkésőbb a hatályba­ lépése első évének végét követő három hónappal tájékoztatni kell.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti értesítést kibocsátó tagál­ lamok minden egyes év végét követő három hónapon belül érte­ sítő levelet adnak ki, amely tartalmazza az adott évben megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia azon teljes mennyiségét, amelyre az elosztási szabály alkalmazandó.

(3) Az összesített nemzeti célértékekkel kapcsolatos, ezen irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelés méréséhez a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illető­ leg fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségét, amelyet a (2) bekez­ déssel összhangban jelentenek be, az érintett tagállamok között a bejelentett elosztási szabálynak megfelelően újra el kell osztani.

12. cikk

Kapacitásnövekedés

A 7. cikk (2) bekezdése és a 9. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a létesítmény kapacitásnövekedésének betudha­ tó, megújuló energiaforrásból előállított energiaegységeket úgy kell kezelni, mintha azokat a működését a kapacitásnövekedés időpontjában megkezdő másik létesítményben termelték volna.

13. cikk

Közigazgatási eljárások, szabályok és törvények

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrások­ ból villamos energiát, fűtőenergiát vagy hűtőenergiát termelő üze­ mekre és a kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrára, valamint a biomassza bioüzemanyaggá vagy más energiatermékké való átalakításának folyamatára alkalmazott, jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos nem­ zeti szabályok arányosak és szükségesek.

(1)

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/33

A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket különösen a követ­ kezők biztosítása érdekében:

a) a tagállamok között a közigazgatási struktúra és szervezet terén fennálló különbségekre is figyelemmel, a jóváhagyás­ sal, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos eljárások vonatkozásában a nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szervek felelősségi köre világosan koordinált és meghatáro­ zott legyen, a területrendezést is beleértve, továbbá a terve­ zési és építési kérelmekről való döntésre átlátható ütemtervek vonatkozzanak;

b) a megfelelő szinten álljanak rendelkezésre a megújuló ener­ gia előállítására szolgáló létesítményekre vonatkozó kérel­ mek jóváhagyásának, minősítésének és engedélyezésének folyamatával, valamint a kérelmezők részére nyújtott segít­ séggel kapcsolatos információk;

c) a közigazgatási eljárások korszerűsítése és gyors ügyintézés a közigazgatás megfelelő szintjén;

d) a jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos szabályok objektívek, átláthatóak, arányosak legyenek, ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést a jelentkezők­ kel szemben, valamint teljes mértékben vegyék figyelembe a megújuló energia előállítására alkalmazott egyes technoló­ giák sajátosságait;

e) a fogyasztók, tervezők, építészek, építőipari szakemberek, a berendezések és rendszerek üzembe helyezői és a szolgálta­ tók által fizetett közigazgatási díjak átláthatók és a költséga­ rányosak; valamint

f) a kisebb projektek és a decentralizált, megújuló energiafor­ rásból származó energiát előállító eszközök számára szükség szerint egyszerűsített és könnyített engedélyezési eljárás kidolgozása, beleértve az egyszerű értesítést, amennyiben erre az alkalmazandó szabályozási keret lehetőséget ad.

(2) A tagállamok világosan meghatározzák azokat a műszaki előírásokat, amelyeket a megújuló energiát előállító berendezések­ nek és rendszereknek a támogatás igénybevételéhez teljesíteniük kell. Ahol létezik európai szabvány, beleértve az ökocímkéket, az energiafogyasztást jelölő címkéket és az európai szabványügyi tes­ tületek által kidolgozott egyéb műszaki referencia-rendszereket, az említett műszaki előírásokat ilyen szabványokra való hivatko­ zással kell kidolgozni. Az ilyen műszaki előírásokban nem határ­ ozhatják meg, hogy a berendezéseket és a rendszereket hol kell tanúsíttatni, és azok nem akadályozhatják a belső piac működését.

(3) A tagállamok valamennyi szereplőnek, különösen a helyi és regionális közigazgatási hatóságoknak javasolják, hogy az ipari vagy lakóövezetek tervezése, kivitelezése, építése és felújítása során garantálják a megújuló energiaforrásokból előállított fűtőe­ nergia, hűtőenergia és villamos energia használatára szolgáló berendezések és rendszerek telepítését. A tagállamoknak különö­ sen támogatniuk kell a helyi és regionális közigazgatási szerveket abban, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított fűtést és hűtést szükség szerint bevonják a városok infrastruktúrájának tervezésébe.

(4) A tagállamok építési szabályaikban és törvényeikben olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek célja, hogy az építési ágazat­ ban a megújuló energiaforrásokból előállított, bármilyen típusú energia részaránya emelkedjen.

Ezen építési szabályok és törvények kidolgozása során vagy a regi­ onális támogatási rendszereiken belül a tagállamok figyelembe vehetik az energiahatékonyság jelentős növekedésével, valamint a kogenerációval és a passzív, alacsony vagy nulla energiafelhasz­ nálású épületekkel kapcsolatos nemzeti intézkedéseket.

A tagállamok 2014. december 31-ig építési szabályaikban és tör­ vényeikben, vagy egyéb, azonos hatású eszközön keresztül, adott esetben kötelezettséget állapíthatnak meg a megújuló energiafor­ rásból előállított energia minimálisan felhasználandó szintjére az új épületek, vagy a már meglévő, de nagyobb felújítás alatt álló épületek tekintetében. A tagállamok engedélyezik e minimum­ szinteknek többek között a jelentős részarányban megújuló ener­ giaforrásokból biztosított távfűtés és távhűtés révén való teljesítését.

Az első albekezdésben foglalt követelmény csak annyiban alkal­ mazandó a fegyveres erőkre, amennyiben az nem ütközik a fegy­ veres erők tevékenységeinek jellegével és elsődleges céljával, továbbá kivételt képeznek a követelmény alól a katonai célokra használt anyagok.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti, regionális és helyi új vagy már meglévő, de nagyobb felújítás alatt álló közép­ ületek 2012. január 1-jétől kezdődően példamutató szerepet tölt­ senek be ezen irányelv összefüggésében. A tagállamok többek között lehetővé tehetik, hogy e kötelezettséget a nulla energiafel­ használású épületekre vonatkozó szabványoknak való megfelelé­ sen keresztül lehessen teljesíteni, vagy annak engedélyezése által, hogy a középületek, illetve vegyes tulajdonú köz- és magánépü­ letek tetőzetét harmadik felek megújuló energiaforrásokból ener­ giát előállító berendezésekbe történő befektetésekhez használják.

(6) Építési szabályaikban és törvényeikben a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a megújuló energiával üzemeltetett fűtő- és hűtőrendszerek és a jelentős energiafogyasztás-csökkenést ered­ ményező berendezések alkalmazását. A tagállamok az energiafo­ gyasztást jelölő címkéket vagy ökocímkéket vagy – ha vannak ilyenek – más nemzeti vagy közösségi szinten kidolgozott meg­ felelő tanúsítványokat vagy szabványokat alkalmaznak az ilyen rendszerek és berendezések használatának előmozdítására.

A biomassza esetében a tagállamoknak azokat a konverziós technológiákat kell előmozdítaniuk, amelyek a lakossági és keres­ kedelmi alkalmazások esetében legalább 85 %-os, az ipari alkal­ mazások esetében pedig legalább 70 %-os konverziós hatékonysággal működnek.

A hőszivattyúk közül a tagállamok azokat támogatják, amelyek megfelelnek a villamos meghajtású, gázmotoros vagy gázabszorp­ ciós hőszivattyúkra vonatkozó közösségi ökocímke odaítélésével kapcsolatos ökológiai kritériumok megállapításáról szóló, 2007. november 9-i 2007/742/EK bizottsági határozatban

(1) HL L 301., 2007.11.20., 14. o.

az öko­ címkék tekintetében meghatározott minimumkövetelményeknek.

L 140/34 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

A termikus napenergia esetében a tagállamok előmozdítják az olyan minősített berendezések és rendszerek elterjedését, amelyek európai szabványokon alapulnak – amennyiben léteznek ilyenek –, beleértve az ökocímkéket, az energiafogyasztást jelölő címké­ ket és az európai szabványügyi testületek által kidolgozott egyéb műszaki referencia-rendszereket.

E bekezdés alkalmazásában a rendszerek és berendezések konver­ ziós hatékonyságának és input-output arányának értékelésekor a tagállamok közösségi vagy ezek hiányában nemzetközi eljáráso­ kat alkalmaznak, amennyiben léteznek ilyenek.

14. cikk

Tájékoztatás és képzés

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a támogatási intézkedések­ kel kapcsolatos információk eljussanak a fűtő-, hűtő- és villamosenergia-berendezéseket és -rendszereket, valamint meg­ újuló energiaforrásokból előállított energia használatával kompa­ tibilis járműveket szolgáltató valamennyi érintett szereplőhöz, úgymint a fogyasztókhoz, építőipari szakemberekhez, üzembe helyezőkhöz, építészekhez és szolgáltatókhoz.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrás­ ból előállított fűtő-, hűtő- és villamos energia használatára alkalmas berendezések és rendszerek költség- és energiahatékony­ ságából származó nettó haszonnal kapcsolatos információkat a berendezés vagy a rendszer szállítója vagy az illetékes nemzeti hatóságok hozzáférhetővé teszik.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb 2012. december 31-én álljanak rendelkezésre képesítési rendszerek vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerek a kisméretű biomasszabojle­ rek és -kazánok, a fotovoltaikus napenergia és a termikus nape­ nergia rendszerek, a sekély geotermikus rendszerek és a hőszivattyúk üzembe helyezői tekintetében. Ezek a rendszerek adott esetben figyelembe vehetik a meglévő rendszereket és struk­ túrákat, és a IV. mellékletben meghatározott kritériumokra épül­ nek. Minden tagállam elismeri a más tagállamok által ezen kritériumok alapján megadott képesítést.

(4) A tagállamok tájékoztatják a nyilvánosságot a (3) bekezdés­ ben említett képesítési rendszerekről vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerekről. Hozzáférhetővé tehetik továbbá azon üzembe helyezők jegyzékét, akik a (3) bekezdésben említett ren­ delkezéseknek megfelelő képesítéssel vagy minősítéssel rendelkeznek.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy iránymutatások álljanak rendelkezésre valamennyi érintett szereplő, különösen a tervezők és az építészek számára annak érdekében, hogy azok az ipari vagy lakóövezetek tervezése, kivitelezése, építése és felújítása során megfelelően mérlegelni tudják a megújuló energiaforrások­ ból előállított energia, a nagy hatékonyságú technológiák és a táv­ fűtés és távhűtés optimális kombinációját.

(6) A tagállamok, a helyi és regionális hatóságok közreműkö­ désével megfelelő tájékoztató, ismeretterjesztő, iránymutatást nyújtó és/vagy képzési programokat dolgoznak ki a polgároknak a megújuló energiaforrásokból származó energia fejlesztésével és használatával kapcsolatos előnyökről és gyakorlati kérdésekről való tájékoztatása érdekében.

15. cikk

A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, fűtő- és hűtőenergia származási garanciái

(1) A megújuló energiaforrásokból származó energiának az energiaszolgáltató által kínált energiahordozó-összetételben való arányának vagy mennyiségének a végső fogyasztó felé történő bizonyítása céljából, a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekez­ désével összhangban a tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia származása, mint olyan, ezen irányelv értelmében objektív, átlátható és megkülön­ böztetésmentes kritériumok alapján garantálható.

(2) Ebből a célból a megújuló energiaforrásból előállított villa­ mos energia termelőjének kérésére a tagállamok biztosítják a szár­ mazási garancia kiállítását. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a megújuló energiaforrásból előállított fűtő- és hűtőenergia termelőinek kérésére is adnak ki származási garanciát. E rendel­ kezést a kapacitás minimális határértékéhez lehet kötni. A szár­ mazási garancia szabványos mérete 1 MWh. A megtermelt energia minden egyes egységéről legfeljebb egy származási garan­ cia állítható ki.

A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásból szár­ mazó adott energiaegységet csak egyszer vegyék figyelembe.

A tagállamok előírhatják, hogy a termelő ne részesülhessen támo­ gatásban, amennyiben a megújuló energiaforrásokból előállított ugyanazon energiára kap származási garanciát.

A származási garancia nem kapcsolódik a tagállamok 3. cikknek való megfeleléséhez. A származási garanciák átruházása – az ener­ gia fizikai átadásától különállóan vagy azzal együttesen – nem érinti a célok teljesítése céljából a tagállamok által a statisztikai átruházás, a közös projektek és a közös támogatási rendszerek alkalmazásáról hozott határozatokat, sem pedig a megújuló ener­ giaforrásból származó energia teljes bruttó fogyasztásának az 5. cikk szerinti számítási mód alapján történő kiszámítására vonatkozó tagállami határozatokat.

(3) A származási garanciák kizárólag a hozzájuk tartozó ener­ giaegység megtermelésétől számított tizenkét hónapon belül használhatók fel. A származási garanciák a felhasználást követően érvényüket vesztik.

(4) A származási garanciák kiadását, átruházását és törlését a tagállamok vagy a kijelölt illetékes szervek felügyelik. A kijelölt illetékes szerveknek eltérő földrajzi hatáskörrel kell rendelkez­ niük, és a termelő, kereskedelmi és ellátó tevékenységtől függet­ lennek kell lenniük.

(5) A tagállamok vagy a kijelölt illetékes szervek megfelelő mechanizmusokat alakítanak ki annak biztosítása érdekében, hogy a származási garanciák kiadása, átruházása és törlése elekt­ ronikus úton történjen, valamint, hogy a garanciák pontosak, megbízhatóak és hitelesek legyenek.

(6) A származási garancián legalább az alábbi információkat kell feltüntetni:

a) az energia előállítására felhasznált energiaforrás és az előállí­ tás kezdetének és befejezésének dátuma;

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/35

b) a származási garancia a következők közül melyikre vonatkozik:

i. villamos energia; vagy

ii. fűtő- és/vagy hűtőenergia;

c) az energiát előállító létesítmény neve, helye, típusa és kapacitása;

d) a létesítmény részesült-e beruházási támogatásban, és ha igen, milyen mértékben, az energiaegység részesült-e bármi­ lyen más formában valamilyen nemzeti támogatási rendszer­ ből, és ha igen, milyen mértékben, valamint a támogatási rendszer típusa;

e) a létesítmény üzembe helyezésének dátuma; és

f) a kiállítás dátuma és országa és az egyedi azonosító szám.

(7) Amennyiben egy energiaellátónak a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában igazolnia kell, hogy az általa kínált energiahordozó-összetételben mekkora a megújuló energiaforrásokból előállított energia aránya vagy mennyisége, ezt megteheti a származási garanciái bemutatásával.

(8) A 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének alkalma­ zásában a forrásokból előállított megújuló energia azon mennyi­ ségét, amely valamely villamosenergia-szolgáltató által egy harmadik félre átruházott származási garanciákhoz tartozik, le kell vonni a megújuló energiának az energiahordozó-összetételen belüli arányából.

(9) A tagállamok az ezen irányelvnek megfelelően kiadott szár­ mazási garanciákat, kizárólag a (1) bekezdésben és a (6) bekezdés a)–f) pontjában említett elemek bizonyítékaként, kölcsönösen elis­ merik. A tagállamok kizárólag akkor tagadhatják meg egy szár­ mazási garancia elismerését, ha megalapozott kételyük áll fenn a garancia pontossága, megbízhatósága és hitelessége vonatkozásá­ ban. A tagállam a megtagadásról és annak indokairól minden esetben értesíti a Bizottságot.

(10) Ha a Bizottság úgy véli, hogy egy származási garancia elis­ merésének megtagadása nem indokolt, határozat elfogadásával felszólíthatja a szóban forgó tagállamot a származási garancia elismerésére.

(11) A tagállamok a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekez­ désében foglalt kötelezettségek teljesítése tekintetében bevezethet­ nek – a közösségi joggal összhangban – a származási garanciákra vonatkozó objektív, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumokat.

(12) Amennyiben az energiaszolgáltatók megújuló energiafor­ rásból származó energiát értékesítenek a fogyasztók részére a megújuló energia környezetvédelmi vagy egyéb előnyeinek a fel­ tüntetésével, a tagállamok előírhatják, hogy az energiaszolgálta­ tók összefoglaló formában bocsássanak rendelkezésre a megújuló energiaforrásokból származó energia olyan létesítményekből vagy megnövelt kapacitásból származó mennyiségére vagy részesedé­ sére vonatkozó információkat, amelyek 2009. június 25.-át/-ét követően kezdték meg működésüket.

16. cikk

A hálózatokhoz való hozzáférés és üzemeltetésük

(1) A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a szállítási és elosztási hálózati infrastruktúra, az intelligens hálózatok, a tároló létesítmények és a villamosenergia-rendszer fejlesztésére a villamosenergia-rendszer biztonságos működésének lehetővé tétele érdekében, mivel ez biztosítja a megújuló energiaforráso­ kon alapuló villamosenergia-termelés – többek között a rendsze­ rek tagállamok közötti, továbbá tagállamok és harmadik országok közötti összekapcsolása révén történő – továbbfejlesztését. A tagállamok megfelelő lépéseket tesznek továbbá a hálózati infra­ struktúrával kapcsolatos engedélyezési eljárások felgyorsítására, valamint a hálózati infrastruktúra jóváhagyásának az igazgatási és tervezési eljárásokkal való összehangolására.

(2) A távvezeték-hálózat megbízhatósága és biztonsága fenn­ tartásához kapcsolódó követelményekre is figyelemmel, az illeté­ kes nemzeti hatóságok által meghatározott átlátható, megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján:

a) a tagállamok biztosítják, hogy a szállítási rendszer és az elo­ sztórendszer üzemeltetői saját ellátási területükön szavatol­ ják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállítását és elosztását;

b) a tagállamok rendelkeznek továbbá arról, hogy a távvezeték- hálózathoz való hozzáférésnél a megújuló energiaforrások­ ból előállított villamos energia vagy elsőbbséget élvezzen, vagy garantált hozzáféréssel rendelkezzen;

c) a tagállamok biztosítják, hogy a szállításirendszer- üzemeltetők a villamosenergia-termelő létesítményektől érkező hálózati terhelés elosztása során átlátható, megkülön­ böztetésmentes kritériumok alapján előnyben részesítsék a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia- termelő létesítményeket, amennyiben ezt a nemzeti villamosenergia-rendszer biztonságos működése lehetővé teszi. A tagállamok biztosítják, hogy a távvezeték-hálózattal és a piaccal kapcsolatos megfelelő operatív intézkedésekre kerüljön sor a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-mennyiség csökkenésének minimalizálása érdekében. Ha jelentős intézkedések születnek a megújuló energiaforrások korlátozására a nemzeti villamosenergia- rendszer és az energiaellátás biztonságának garantálására, a tagállamok biztosítják, hogy az érintett rendszerüzemeltetők jelentést készítsenek az illetékes szabályozó hatóság részére ezekről az intézkedésekről, és jelezzék, hogy milyen korrek­ ciós intézkedéseket szándékoznak hozni a nem megfelelő korlátozások megakadályozására.

(3) A tagállamok kötelezik a szállítási rendszer és az elosztó­ rendszer üzemeltetőit arra, hogy megalkossák és nyilvánosságra hozzák saját szabályzatukat az újonnan belépő, megújuló ener­ giaforrásokat hasznosító energiatermelőknek az összekapcsolt hálózatba történő bekapcsolásához szükséges műszaki átalakí­ tások (pl. hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése, a háló­ zat működésének javítása) költségeinek viselésére és megosztására, valamint a hálózati szabályzat megkülönbözte­ tésmentes végrehajtására vonatkozóan.

Ezeknek a szabályoknak objektívnek, átláthatónak és megkülön­ böztetésmentesnek kell lenniük, különösen figyelembe véve ezek­ nek a termelőknek a távvezeték-hálózathoz való csatlakozásával járó minden költséget és hasznot, valamint a peremterületek és az alacsony népsűrűségű területek termelőinek különleges körülmé­ nyeit. A szabályzat többfajta hálózati kapcsolatot is meghatározhat.

(1)

L 140/36 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

(4) Adott esetben a tagállamok megkövetelhetik a szállítási rendszerek és az elosztórendszerek üzemeltetőitől a (3) bekezdés­ ben említett költségek teljes vagy részleges felvállalását. A tagál­ lamok 2011. június 30-ig, majd ezt követően kétévente felülvizsgálják a (3) bekezdésben említett költségek viselésével és megosztásával kapcsolatos keretet és szabályokat és megteszik a szükséges lépéseket ezek javítására, annak érdekében, hogy biz­ tosítsák az új termelők hálózatra való rákapcsolását az említett bekezdésnek megfelelően.

(5) A tagállamok előírják a szállítási rendszerek és elosztórend­ szerek üzemeltetői számára, hogy a hálózatba újonnan bekapcso­ lódni szándékozó, megújuló energiaforrásokból energiát előállító villamosenergia-termelők részére biztosítsák a szükséges átfogó információkat, beleértve a következőket:

a) átfogó, részletes becslés a csatlakozással kapcsolatos költségekről;

b) a távvezeték-hálózathoz való csatlakozás iránti kérelem foga­ dásának és feldolgozásának ésszerű és pontos menetrendje;

c) a távvezeték-hálózathoz való javasolt csatlakozás ésszerű, előirányzott menetrendje;

A tagállamok engedélyezhetik a távvezeték-hálózatba bekapcso­ lódni szándékozó, megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelők számára, hogy a hálózathoz való kap­ csolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé.

(6) A (3) bekezdésben említett költségek megosztását objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekre épülő rendszer szabályozza, figyelembe véve azokat az előnyöket, amelyekhez a hálózatba kezdetben vagy utólag bekapcsolódó termelők, vala­ mint a szállítási rendszer és az elosztórendszer üzemeltetői a bekapcsolódásból eredően jutnak.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy a szállítási és elosztási díjak ne jelentsenek hátrányos megkülönböztetést a megújuló energia­ forrásokból előállított villamos energia, különösen a megújuló energiaforrásokból a peremterületeken, például a szigeteken vagy alacsony népsűrűségű területeken előállított energia tekintetében. A tagállamok biztosítják, hogy a szállítási és elosztási díjak felszá­ mításakor ne alkalmazzanak megkülönböztetést a megújuló ener­ giaforrásokból származó gáz tekintetében.

(8) A tagállamok biztosítják, hogy a szállítási rendszer és az elosztórendszer üzemeltetői által a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművekben előállított villamos energia szállításáért és elosztásért felszámolt díjak tükrözzék az erőműveknek a háló­ zathoz való csatlakozása révén elérhető kedvezőbb költségeket. Ilyen kedvezőbb költség adódhat a kisfeszültségű hálózat közvet­ len használatából.

(9) A tagállamok – adott esetben – felmérik a meglévő gázhá­ lózati infrastruktúra bővítésének szükségességét a megújuló ener­ giaforrásokból előállított gáz befogadásának lehetővé tétele érdekében.

(10) A tagállamok – adott esetben – előírják a területükön működő szállításirendszer-üzemeltetők és elosztórendszer- üzemeltetők számára a földgáz belső piacára vonatkozó közös

szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parla­ menti és tanácsi irányelv

(1) HL L 176., 2003.7.15., 57. o.

szerinti műszaki szabályok közzété­ telét, különösen a hálózathoz való csatlakozással kapcsolatos – a gáz minőségével, a gáz szagosításával és a nyomással kapcsolatos szabályokat is magukban foglaló – szabályokat. A tagállamok előírják a szállításirendszer-üzemeltetőktől és az elosztórendszer- üzemeltetők számára, hogy átlátható és a megkülönbözte­ tésmentes kritériumok alapján tegyék közzé a megújuló gázforrások csatlakoztatásának díjait.

(11) A tagállamok nemzeti megújuló energiára vonatkozó cse­ lekvési terveikben értékelik, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében emlí­ tett 2020-as nemzeti célok elérése érdekében ki kell-e építeni új infrastruktúrát a megújuló energiaforrásokból termelt távfűtéshez és -hűtéshez. Ezen értékeléstől függően a tagállamok szükség ese­ tén megteszik a megfelelő lépéseket egy olyan távfűtési infrastruk­ túra fejlesztésére, amely alkalmas a nagyméretű, biomasszát, napenergiát és geotermikus energiát felhasználó létesítményekből származó fűtés és hűtés növekedő termelésének befogadására.

17. cikk

A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági

kritériumok

(1) Tekintet nélkül arra, hogy a nyersanyagokat a Közösség területén belül vagy kívül termesztették-e, a bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat az a), b) és c) pontban emlí­ tett célokra csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik a (2)–(6) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumokat:

a) az ezen irányelvben a nemzeti célkitűzések tekintetében meghatározott követelmények teljesítésének mérése;

b) a megújuló energiák tekintetében fennálló kötelezettségek teljesítésének mérése;

c) a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fogyasztásáért adható pénzügyi támogatásra való jogosultság megállapítása.

A hulladékból és – a mezőgazdasági, akvakultúrából származó, halászati és erdészeti maradványoktól eltérő – maradványokból előállított bioüzemanyagoknak és a folyékony bio- energiahordozóknak azonban csak a (2) bekezdésben meghatáro­ zott fenntarthatósági kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy azokat az a), b) és c) pontban említett célokhoz figyelembe vegyék.

(2) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figye­ lembe vett, a bioüzemanyagok és a folyékony bio- energiahordozók használatából eredő, az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás legalább 35 %.

2017. január 1-jétől az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett, a bioüzemanyagok és a folyékony bio- energiahordozók használatából eredő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás legalább 50 % kell legyen. 2018. január 1-jétől a működésüket 2017. január 1-jén vagy azt köve­ tően megkezdő termelő létesítményekben előállított bioüzema­ nyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében ennek az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításnak legalább 60 %- osnak kell lennie.

(1)

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/37

A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók haszná­ latából eredő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást a 19. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint kell kiszámítani.

A 2008. január 23-án már működő létesítményekben előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében az első albekezdést 2013. április 1-jétől kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figye­ lembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók nem állíthatók elő a biológiai sokféleség szempontjából nagy érté­ ket képviselő földterületekről, azaz olyan földterületekről szár­ mazó nyersanyagból, amelyek 2008. januárjában vagy azt követően az alábbi besorolásúak voltak, tekintet nélkül arra, hogy a földterület továbbra is ilyen besorolású-e:

a) elsődleges erdő és egyéb erdős terület, azaz őshonos fajokból álló erdő és egyéb erdős terület, ahol nem láthatók emberi tevékenység egyértelmű jelei, és az ökológiai folyamatokat nem zavarták meg jelentős mértékben;

b) kijelölt területek:

i. törvény vagy az érintett illetékes hatóság által természet­ védelmi célokra kijelölt területek; vagy

ii. ritka, fenyegetett vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt, nemzetközi megállapodá­ sok által elismert területek vagy olyan területek, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Termé­ szetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek, a 18. cikk (4) bekezdésének második albe­ kezdésében meghatározott eljárással összhangban való elismerésükre is figyelemmel;

hacsak nem bizonyítható, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes az említett környezetvédelmi célokkal;

c) nagy biodiverzitású gyepterület:

i. a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket kép­ viselő természetes gyepterület, amely emberi beavatko­ zás nélkül gyepterület maradna, és amely fenntartja a természetes fajösszetételt és ökológiai jellemzőket és folyamatokat; vagy

ii. a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket kép­ viselő mesterséges gyepterület, vagyis amely emberi bea­ vatkozás hiányában megszűnne, mint gyepterület, amely ugyanakkor nagy fajgazdagságot mutat és nem degradá­ lódott, kivéve, ha a gyepterületi besorolás megőrzéséhez a nyersanyagok betakarítása bizonyítottan szükséges.

A Bizottság meghatározza azokat a kritériumokat és földrajzi tér­ ségeket, amelyek figyelembevételével megállapítható, hogy mely gyepterületekre terjed ki az első albekezdés c) pontjának alkalma­ zási területe. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemei­ nek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figye­ lembe vett bioüzemanyagokat és a folyékony bio- energiahordozókat nem lehet jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületekről származó nyersanyagból előállítani, azaz olyan földterületekről, amelyek 2008 januárjában az alábbi besorolásúak voltak és már nem ilyen besorolásúak:

a) vizes élőhelyek, azaz tartósan vagy az év jelentős részében vízzel borított vagy vízzel átitatott földterület;

b) összefüggő erdőterület, azaz több mint egy hektárra kiter­ jedő, öt méternél magasabb fákkal és 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal borított terület;

c) egy hektárnál nagyobb kiterjedésű földterület öt méternél magasabb fákkal és 10–30 % közötti lombkorona- fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fák­ kal, kivéve, ha bizonyítják, hogy a terület szénkészlete a művelési ág megváltoztatása előtt és után olyan, hogy az V. melléklet C. részében megállapított módszertan alkalmazása­ kor teljesülnének az e cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek.

E bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, ha a terület a nyersanyag kitermelésének időpontjában a 2008 januárjában meglévő besorolással megegyező besorolású volt.

(5) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célok tekin­ tetében figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio- energiahordozók nem állíthatók elő olyan földterületen termelt nyersanyagból, amely 2008 januárjában tőzeges őslápként működő földterület volt, kivéve, ha bizonyítják, hogy e nyersa­ nyag termelése és betakarítása nem jelenti korábban lecsapolatlan területek lecsapolását.

(6) A Közösségben termesztett és az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók termelésére használt mezőgazda­ sági nyersanyagokat a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mező­ gazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazda­ sági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i, 73/2009/EK tanácsi ren­ delet

(1) HL L 30., 2009.1.31., 16. o.

II. mellékletének A. részében és 9. pontjában a „Környe­ zetvédelem” cím alatt említett rendelkezések szerinti követelményeknek és szabványoknak megfelelően, illetve az emlí­ tett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott jó mezőgazdasági és ökológiai állapottal kapcsolatos minimumkö­ vetelményeknek megfelelően kell előállítani.

(7) A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlament­ nek és a Tanácsnak a (2)–(5) bekezdésben említett fenntartható­ sági kritériumoknak való megfelelés, valamint a talaj, a víz és a levegő védelme érdekében hozott nemzeti intézkedésekről min­ den olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, ame­ lyekből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyag vagy bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik. Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani.

L 140/38 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy milyen hatással van a bioüzemanyag iránti fokozott kereslet a szociális fenntarthatóságra a Közösségben és harmadik országokban, milyen hatással van a Közösség bioüzemanyag-politikája az elérhető árú élelmiszereknek – külö­ nösen a fejlődő országok lakossága számára történő – rendelke­ zésre állására, továbbá a szélesebb értelemben vett fejlesztési kérdésekről. A jelentések kitérnek a földhasználati jogok tisztelet­ ben tartására. Minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyekből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, megállapítják, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) vala­ mennyi alábbi egyezményét:

– egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról (29. sz.),

– egyezmény az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről (87. sz.),

– egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról (98. sz.),

– egyezmény a férfi és női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról (100. sz.),

– egyezmény a kényszermunka felszámolásáról (105. sz.),

– egyezmény a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hát­ rányos megkülönböztetésről (111. sz.),

– egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról (138. sz.),

– egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltá­ sáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről (182. sz.).

Az említett jelentések minden olyan harmadik országra és tagál­ lamra vonatkozóan, amelyekből jelentős mennyiségű, a Közös­ ségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, megállapítják, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e az alábbiakat:

– a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv;

– a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény.

Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani. A Bizottság adott eset­ ben korrekciós intézkedéseket javasol, nevezetesen akkor, ha bizonyítható, hogy a bioüzemanyag-előállítás jelentős hatást gya­ korol az élelmiszerek árára.

(8) Az e cikknek megfelelően előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra való figyelembevételét a tagállamok más fenntarthatósági indokok alapján nem utasíthatják el.

(9) A Bizottság legkésőbb 2009. december 31-ig jelentést készít a biomasszának a bioüzemanyagként és folyékony bio- energiahordozóként való hasznosításától eltérő, energia célú hasznosítására vonatkozó fenntarthatósági rendszer követelmé­ nyeiről. A jelentést adott esetben a biomassza más energia célú hasznosítását érintő fenntarthatósági rendszerre tett javaslatokkal együtt kell az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszteni. E jelentés és a javaslatok a rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményeken alapulnak, figyelembe véve az innovatív eljárások terén elért új fejleményeket is. Amennyiben az e célból végzett elemzés alapján az erdei biomasszával kapcsolatban helyénvaló­ nak bizonyul bizonyos módosítások bevezetése az V. melléklet­ ben foglalt számítási módszertanra vagy a szénkészletekhez kapcsolódó, a bioüzemanyagokra és folyékony bio- energiahordozókra alkalmazott fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan, a Bizottság adott esetben egyidejűleg javaslatot nyújt be e tekintetben az Európai Parlament és a Tanács részére.

18. cikk

A bioüzemanyagokra és egyéb a bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való

megfelelés ellenőrzése

(1) Amennyiben a bioüzemanyagokat és a folyékony bio- energiahordozókat figyelembe veszik a 17. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra, a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kri­ tériumok teljesültek. Ebből a célból a gazdasági szereplők számára tömegmérleg-rendszer alkalmazását kell előírni, amely:

a) megengedi az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendel­ kező nyersanyagszállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését;

b) előírja, hogy a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információk és az a) pontban említett szállítmányok mérete a keverékhez rendelve megmaradjon; és

c) biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leí­ rásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

(2) A Bizottság 2010-ben és 2012-ben jelentést tesz az Euró­ pai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdésben leírt tömegmérleg-ellenőrzési módszer működéséről és annak lehető­ ségéről, hogy a nyersanyagok, bioüzemanyagok vagy folyékony bio-energiahordozók néhány vagy összes típusával kapcsolatban más ellenőrzési módszereket engedélyezzenek. Az értékelés során a Bizottság olyan ellenőrzési módszerek alkalmazását mérlegeli, amelyek keretében a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információkat nem szükséges fizikailag az egyes szállítmányok­ hoz vagy keverékekhez rendelni. Az értékelés során figyelmet kell fordítani arra, hogy az ellenőrzési rendszer integritását és haté­ konyságát az ipar indokolatlanul nagy terhelése nélkül kell bizto­ sítani. A jelentéshez adott esetben mellékelik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, egyéb ellenőrzési módsze­ rek engedélyezéséről szóló javaslatokat.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/39

(3) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be, és hogy kérésre bocsássák a többi tagállam rendelkezésére az információk előállításához felhasznált adatokat. A tagállamok elő­ írják a gazdasági szereplők számára, hogy az általuk benyújtott információk tekintetében dolgozzák ki a független audit megfe­ lelő normáit, és mellékeljék az audit elvégzésével kapcsolatos bizonyítékokat. Az audit során meg kell vizsgálni, hogy a gazda­ sági szereplők által használt rendszerek a pontosság, a megbízha­ tóság és a csalásbiztosság tekintetében megfelelnek-e az előírásoknak. Értékelni kell továbbá a mintavétel gyakoriságát és módszerét és az adatok megbízhatóságát.

Az első albekezdésében említett információk magukban foglalják különösen a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében említett fenntartható­ sági kritériumoknak való megfelelésre, a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek helyreállítása, a vízhián­ nyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdeké­ ben foganatosított intézkedésekre, továbbá a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett elemek figye­ lembevétele érdekében foganatosított intézkedésekre vonatkozó megfelelő és lényeges információkat.

A Bizottság összeállítja az e bekezdés első két albekezdésében említett azon megfelelő és lényeges információk jegyzékét, ame­ lyeket a tagállamok a 25. cikk (3) bekezdésében említett tanácsa­ dói bizottsági eljárásnak megfelelően kérnek a gazdasági szereplőktől. Biztosítja különösen, hogy ezen adatszolgáltatás ne jelentsen túlzott adminisztratív terhet általában a gazdasági sze­ replők, konkrétan pedig a kis területen gazdálkodó mezőgazda­ sági termelők, termelői szervezetek és szövetkezetek számára.

Az ebben a bekezdésben megállapított kötelezettségek mind a Közösségen belül előállított, mind a behozott bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra vonatkoznak.

A tagállamok összesített formában benyújtják a Bizottság részére az e bekezdés első albekezdésében említett adatokat, amelyeket a Bizottság a 24. cikkben említett átláthatósági platformon össze­ foglalva, a kereskedelmi szempontból érzékeny adatok titkossá­ gának megőrzésével közzétesz.

(4) A Közösség törekszik arra, hogy harmadik országokkal olyan két- vagy többoldalú megállapodásokat kössön, amelyek a fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan az ezen irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. Amenny­ iben a Közösség olyan megállapodásokat kötött, amelyek a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kri­ tériumok hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó rendelkezése­ ket tartalmaznak, a Bizottság dönthet úgy, hogy ezek a megállapodások bizonyítják, hogy az említett országokban ter­ melt nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók megfelelnek a szóban forgó fenntartható­ sági kritériumoknak. E megállapodások megkötése során kellő figyelmet kell fordítani az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre, amelyek kritikus helyzetben alap- ökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűj­ tővédelem és az eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a degradálódott földte­ rületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében hozott intézkedésekre, és a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre.

A Bizottság határozhat úgy, hogy a biomasszatermékek termelé­ sével kapcsolatban szabványokat megállapító önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszereknek pontos adatokat kell tartalmaz­ niuk a 17. cikk (2) bekezdésének céljaira, vagy bizonyítaniuk kell, hogy a bioüzemanyag-szállítmányok megfelelnek a 17. cikk (3) és (5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok­ nak. A Bizottság határozhat úgy, hogy az említett rendszereknek tájékoztatás céljából pontos adatokat kell tartalmazniuk az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre vonatkozóan, amelyek kritikus helyzetben alap-ökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek hely­ reállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott víz­ fogyasztás elkerülése érdekében foganatosított intézkedésekre, és a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kér­ désekre vonatkozóan. A Bizottság a 17. cikk (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontja alkalmazásában elismerheti a ritka vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt, nem­ zetközi megállapodások által elismert területeket vagy azokat a területeket is, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzet­ közi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek.

A Bizottság határozhat úgy, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás mérésére létrehozott önkéntes nem­ zeti vagy nemzetközi rendszerek a 17. cikk (2) bekezdésének cél­ jaira pontos adatokat tartalmaznak.

A Bizottság határozhat úgy, hogy a súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett földterületek javítását célzó nemzeti vagy regi­ onális helyreállítási programok hatálya alá tartozó földterületek teljesítik az V. melléklet C. részének 9. pontjában említett kritériumokat.

(5) A Bizottság a (4) bekezdés alapján csak akkor fogad el hatá­ rozatot, ha a szóban forgó megállapodás vagy rendszer megfelel a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekinteté­ ben támasztott megfelelő normáknak. Az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás mérésére létrehozott rendszereknek meg kell továbbá felelniük az V. mellékletben meghatározott módszertani követelményeknek. A 17. cikk (3) bekezdése b) pont­ jának ii. alpontjában említett, a biológiai sokféleség szempontjá­ ból nagy értéket képviselő területek esetében az ilyen területek jegyzékének meg kell felelniük az objektivitási normáknak, össz­ hangban kell állniuk a nemzetközileg elismert normákkal, és meg­ felelő fellebbezési eljárásokat kell lehetővé tenniük.

(6) A (4) bekezdés alapján meghozott határozatokat a 25. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadják el. Az ilyen határozatok legfeljebb ötéves időtartamra érvényesek.

(7) Ha egy gazdasági szereplő az e cikk (4) bekezdése alapján hozott határozat tárgyát képező megállapodásnak vagy rendszer­ nek megfelelően nyert bizonyítékokat vagy adatokat ajánl fel, a határozat által érintett mértékben a tagállam nem kötelezi az adat­ szolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal támassza alá a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kri­ tériumoknak való megfelelést, sem pedig arra, hogy információ­ kat szolgáltasson az e cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett intézkedésekről.

(8) Egy tagállam kérelmére vagy saját kezdeményezése alapján a Bizottság megvizsgálja egy bioüzemanyag vagy folyékony bio- energiahordozó tekintetében a 17. cikk alkalmazását, és a kére­ lem beérkezésétől számított hat hónapon belül – a 25. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően – határozatot

(1)

L 140/40 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

hoz arról, hogy az érintett tagállam a szóban forgó bioüzemanya­ got vagy folyékony bio-energiahordozót figyelembe veheti-e a 17. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra.

(9) A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alábbiakról:

a) a fenntarthatósági kritériumokkal kapcsolatos adatszolgál­ tatási rendszer hatékonysága; és

b) annak kérdése, hogy – a legújabb tudományos eredmények és a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek figyelembevételé­ vel – megvalósítható és célszerű-e kötelező jellegű levegő-, talaj- és vízvédelmi előírások bevezetése.

A Bizottság szükség esetén korrekciós intézkedéseket is javasol.

19. cikk

A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók üvegházhatású gázokra gyakorolt hatásának kiszámítása

(1) A bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók használatával elért üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást a 17. cikk (2) alkalmazásában a következők szerint kell kiszámítani:

a) ahol az előállítási módra vonatkozó üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke az V. mel­ léklet A. vagy B. részében került meghatározásra, és ahol az e bioüzemanyagokra vagy bio-energiahordozókra az V. mel­ léklet C. része 7. pontjával összhangban számított el értéke nulla vagy annál kevesebb, ennek az alapértelmezett érték­ nek az alkalmazásával;

b) az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek meg­ felelően kiszámított tényleges érték alkalmazásával; vagy

c) az V. melléklet C. részének 1. pontjában említett képlet ténye­ zőinek összegeként kiszámított érték alkalmazásával, amennyiben egyes tényezők esetében az V. melléklet D. vagy E. részében szereplő, részekre bontott alapértelmezett érté­ kek, az összes többi tényező esetében pedig az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszá­ mított tényleges értékek alkalmazhatók.

(2) 2010. március 31-ig a tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottságnak, amely tartalmazza a statisztikai célú területi egysé­ gek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

(1) HL L 154., 2003.6.21., 1. o.

értelmében a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájában (a továbbiakban: NUTS) 2. szintű vagy annál részletesebb felbon­ tású NUTS-szinthez tartozó, területükön található azon földterü­ letek listáját, amelyek esetében a mezőgazdasági nyersanyag termeléséből származó, jellemző üvegházhatású gázkibocsátás várhatóan alacsonyabb lesz az ezen irányelv V. melléklete D. részének „A termelésre vonatkozó diszaggregált értékek” címe alatt bejelentett kibocsátásoknál vagy megegyezik azzal; a jelen­ tést a lista összeállításához alkalmazott módszer és adatok leírása kíséri. E módszernek figyelembe kell vennie a talaj jellemzőit, az éghajlatot és a várt nyersanyaghozamokat.

(3) A bioüzemanyagok vonatkozásában az V. melléklet A. részében szereplő alapértelmezett értékeket, és a bioüzemanya­ gok és folyékony bio-energiahordozók vonatkozásában az V. melléklet D. részében a termelésre megállapított részekre bontott alapértelmezett értékeket csak akkor lehet alkalmazni, ha ezek nyersanyagát:

a) a Közösségen kívül termelték;

b) a Közösségnek a (2) bekezdésben említett listákban szereplő területein termelték; vagy

c) hulladékból vagy a mezőgazdasági, akvakultúrából származó vagy halászati maradványoktól eltérő maradványból nyerték.

A nem az a), b) vagy c) pont hatálya alá tartozó bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében a termeléshez megál­ lapított tényleges értékeket kell alkalmazni.

(4) A Bizottság 2010. március 31-ig jelentést nyújt be az Euró­ pai Parlamentnek és a Tanácsnak a harmadik országokban található azon területek jegyzékei összeállításának megvalósítha­ tóságáról, amelyek esetében a mezőgazdasági nyersanyag terme­ léséből származó, jellemző üvegházhatású gázkibocsátás várhatóan alacsonyabb lesz az V. melléklet D. részének „terme­ lés” címe alatt bejelentett kibocsátásoknál vagy megegyezik azok­ kal; a jelentést lehetőség szerint ez a jegyzék, valamint a jegyzék összeállításához alkalmazott módszer és adatok leírása kíséri. A Bizottság adott esetben a tárgyhoz kapcsolódó javaslatokat csatol a jelentéséhez.

(5) Legkésőbb 2012. december 31-ig, majd ezt követően két­ évente a Bizottság jelentést készít az V. melléklet B. és E. részének becsült jellemző és alapértelmezett értékeiről, különös figyelmet fordítva a közlekedésből és a feldolgozásból származó kibocsátá­ sokra, és szükség esetén dönthet az értékek korrekciójáról. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhang­ ban kell elfogadni.

(6) A Bizottság 2010. december 31-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben felülvizsgálja a föld­ használat közvetett megváltoztatása révén az üvegházhatású gázok kibocsátására gyakorolt hatást, valamint kitér e hatás csök­ kentésének módjaira. Ezt a jelentést adott esetben javaslat kíséri, különösen pedig egy, a rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményeken alapuló javaslat, amely konkrét módszertant tar­ talmaz a földhasználat közvetett megváltoztatásából eredő szén­ készletváltozásokból származó kibocsátások tekintetében, biztosítva a jelen irányelvnek, különösen annak 17. cikke (2) bekezdésének való megfelelést.

A javaslat tartalmazza az e módszertan alkalmazása előtt megkez­ dett befektetések kiszámíthatóságának biztosításához szükséges biztosítékokat. A 2013 vége előtt bioüzemanyagokat termelő létesítmények tekintetében az első albekezdésben említett intéz­ kedések alkalmazása 2017. december 31-ig nem eredményez­ heti azt, hogy az e létesítményekben termelt bioüzemanyagok ne feleljenek meg az ebben az irányelvben foglalt fenntarthatósági követelményeknek, feltéve, hogy ezek a bioüzemanyagok lega­ lább 45 %-os üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást érnek el. Ez vonatkozik a bioüzemanyagokat termelő létesítmények kapa­ citására 2012 végén.

Az Európai Parlament és a Tanács törekszik arra, hogy 2012. december 31-ig határozatot hozzon a Bizottság által benyújtott ilyen javaslatok tárgyában.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/41

(7) Az V. melléklet a műszaki vagy tudományos fejlődés figye­ lembevétele érdekében kiigazítható, többek között olyan értékek hozzáadásával, amelyek az ugyanezen vagy más nyersanyagok esetében alkalmazandó további bioüzemanyag-előállítási módokra vonatkoznak, valamint a C. részben megállapított mód­ szertan módosításával. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között kiegészítéssel történő módosítására irá­ nyuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhang­ ban kell elfogadni.

Az V. mellékletben foglalt alapértelmezett értékek és módszertan tekintetében különös figyelmet kell fordítani az alábbiakra:

– a hulladék és a maradványok számításba vételének módszere,

– a társtermékek számításba vételének módszere,

– a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés számításba véte­ lének módszere, és

– a mezőgazdasági gabonamaradványok társtermékként való elismerése.

A zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított bio­ dízelre vonatkozó alapértelmezett értékeket a lehető leghamarabb felül kell vizsgálni.

Az alapértelmezett értékek V. mellékletben szereplő listájának módosítása vagy kiegészítése során a következő szabályok betar­ tásával kell eljárni:

a) ha egy tényezőnek a teljes kibocsátáshoz való hozzájárulása kicsi, vagy ha a változás csekély, illetve ha tényleges értékek megállapítása túlságosan költséges volna vagy nehézségekkel járna, az alapértelmezett értékek a normál termelési eljárá­ sokra jellemző alapértelmezett értékek;

b) minden más esetben az alapértelmezett értékeket nagy óva­ tossággal kell megállapítani a normál termelési eljárásokhoz képest.

(8) Részletes fogalommeghatározásokat kell kidolgozni, bele­ értve az V. melléklet C. részének 9. pontjában felsorolt kategóri­ ákhoz szükséges technikai specifikációt. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítá­ sára irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

20. cikk

Végrehajtási intézkedések

A 17. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 18. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 18. cikk (6) és (8) bekezdésében, a 19. cikk (5) bekezdésében, a 19. cikk (7) bekezdésének első albekezdésében és a 19. cikk (8) bekezdé­ sében említett végrehajtási intézkedéseknek teljes mértékben figyelembe kell venniük a 98/70/EK irányelv 7a. cikkében foglalt célkitűzéseket.

21. cikk

A közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energiával kapcsolatos különös rendelkezések

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a lakosság tájékoztatást kap­ jon az összes közlekedési célú megújuló energiaforrás rendelke­ zésre állásáról és kedvező környezeti hatásáról. Amennyiben az

ásványolaj-származékokhoz hozzákevert bioüzemanyag százalé­ kos aránya meghaladja a 10 térfogatszázalékot, a tagállamok elő­ írják ennek feltüntetését az értékesítési pontokon.

(2) A gazdasági szereplők vonatkozásában megállapított, meg­ újuló energiával kapcsolatos nemzeti kötelezettségeknek való megfelelés és a 3. cikk (4) bekezdésében említett, a megújuló ener­ giaforrásokból előállított energia felhasználásának a közlekedés valamennyi formájára vonatkozó célkitűzése megállapításának céljára a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok hozzájárulását az egyéb bioüzemanyagok hozzájárulásához viszonyítva kétszeresen kell figyelembe venni.

22. cikk

Tagállami jelentéstétel

(1) Minden tagállam 2011. december 31-ig, majd ezt követően kétévente a megújuló energiaforrásokból előállított energia elő­ mozdítása és használata terén elért előrehaladásról szóló jelentést küld a Bizottságnak. A hatodik, 2021. december 31-ig benyúj­ tandó jelentés lesz az utolsó.

A jelentésnek részleteznie kell különösen az alábbiakat:

a) a megújuló energiaforrásból előállított energia ágazati (villa­ mos energia, fűtés és hűtés, és közlekedés) és teljes részará­ nya a megelőző két naptári évben és a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának növelése érdekében nemzeti szinten megvalósított vagy tervezett intézkedések, figyelembe véve az I. melléklet B. részében sze­ replő ütemterv-előirányzatot, az 5. cikknek megfelelően;

b) a megújuló energiaforrásból előállított energia előmozdítását szolgáló támogatási rendszerek és egyéb intézkedések beve­ zetése és működése, és a tagállam nemzeti cselekvési tervé­ ben meghatározott intézkedésekhez képest az alkalmazott intézkedésekben bekövetkezett változások, valamint tájékoz­ tatás arról, hogy a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekez­ désének alkalmazásában a támogatott energia hogyan oszlik meg a végső felhasználók között;

c) adott esetben a tagállam milyen módon strukturálta támoga­ tási rendszerét, hogy abban figyelembe lehessen venni a meg­ újuló energia olyan alkalmazásait, amelyek a többi hasonló alkalmazáshoz viszonyítva ugyan járulékos előnyökkel ren­ delkeznek, de költségük is magasabb, beleértve a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztar­ talmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagokat;

d) a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia és a fűtő- és hűtőenergia esetében alkalmazott származási garanciák rendszerének működése és a rendszer megbízha­ tóságának és csalás elleni védelmének biztosítása érdekében tett lépések;

e) a megújuló energiaforrásokból előállított energia fejlődését akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátok meg­ szüntetését célzó közigazgatási eljárások értékelése és javítása terén elért előrehaladás;

L 140/42 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

f) a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállításának és elosztásának biztosítása érdekében és a 16. cikk (3) bekezdésében említett költségek viselésével és megosztásával kapcsolatos keret vagy szabályok javítása érdekében tett intézkedések;

g) az energia célú biomasszaforrások rendelkezésre állásának és használatának terén elért fejlődés;

h) a tagállamban a biomassza és a megújuló energiaforrásból előállított energia egyéb formáinak fokozott használatából eredően az árutőzsdei árak és a földhasználat tekintetében bekövetkezett változások;

i) a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok fejlődése és részaránya;

j) a bioüzemanyag és a folyékony bio-energiahordozók terme­ lésének várható hatása a biológiai sokféleségre, a vízkészle­ tekre, a vízminőségre és a talajminőségre a tagállamon belül;

k) a megújuló energiaforrásból előállított energia használatának betudható várható nettó üvegházhatású gázmegtakarítás;

l) a 2020-ig terjedő időszakban a tagállam más tagállamokra átruházható megújuló energiaforrásokból előállított energia többlettermelésének becsült mértéke az indikatív ütemtervé­ hez képest, valamint a közös projektekben rejlő becsült lehetőségek;

m) a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállam meg­ újuló energiaforrásokból előállított energiaszükséglete azon részének becsült értéke, amelyet a hazai termelés nem tud kielégíteni; és

n) tájékoztatás az energia-előállításra használt hulladékokon belüli, biológiailag lebomló hulladékok arányának becslésé­ ről, illetve az ezen becslések pontosítására és ellenőrzésére irányuló intézkedésekről.

(2) A bioüzemanyagok használatának betudható várható nettó üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás becsléséhez a tagállam az (1) bekezdésben említett jelentések céljára felhasználhatja az V. melléklet A. és B. részében megadott jellemző értéket.

(3) Az első jelentésben a tagállam kitér arra, hogy tervezi-e a következőket:

a) a megújuló energiát előállító létesítmények jóváhagyásával, minősítésével és engedélyezésével kapcsolatos kérelmek kezeléséért felelős és a kérelmezők számára segítséget nyújtó egységes közigazgatási szerv létrehozása;

b) a megújuló energiát előállító létesítmények vonatkozásában benyújtott terv- és engedélykérelmek automatikus jóváha­ gyása, amennyiben az engedélyezésért felelős szerv a kisza­ bott határidőn belül nem válaszol; vagy

c) a megújuló energiaforrásból előállított energia kiaknázására alkalmas földrajzi területek feltüntetése a földhasználat- tervezés során és a távfűtés és távhűtés kiépítése céljából.

(4) A tagállamnak minden egyes jelentésben lehetősége van az előző jelentésben szereplő adatok helyesbítésére.

23. cikk

A Bizottság által végzett nyomon követés és jelentéstétel

(1) A Bizottság nyomon követi a Közösségben felhasznált bio­ üzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók eredetét, az ezek előállítása – beleértve az áttelepítés – által a közösségi földhasz­ nálatra gyakorolt hatást és az ellátást biztosító főbb harmadik országokat. A nyomon követés során a tagállamok által a 22. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentéseket, a vonat­ kozó harmadik országok által benyújtott jelentéseket, illetve a kormányközi szervezetek jelentéseit, a tudományos kutatásokat és minden más releváns információt figyelembe vesznek. A Bizott­ ság ezen kívül nyomon követi a biomassza energia-előállítási célú felhasználásával összefüggő árutőzsdei árváltozásokat és az élel­ mezésbiztonságra gyakorolt bármilyen kapcsolódó pozitív vagy negatív hatást. A Bizottság nyomon követi mindazon létesítmé­ nyeket, amelyekre a 19. cikk (6) bekezdése vonatkozik.

(2) A Bizottság párbeszédet és információcserét tart fenn a har­ madik országokkal, a bioüzemanyagot termelő és fogyasztó szer­ vezetekkel, valamint a civil társadalommal az ezen irányelv bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra vonat­ kozó intézkedéseinek általános végrehajtásáról. E tekintetben különösen figyelemmel kíséri azt, hogy a bioüzemanyagok előál­ lítása milyen hatást gyakorol az élelmiszerek árára.

(3) A tagállamok által a 22. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentések és az e cikk (1) bekezdésében említett nyo­ mon követés és elemzés alapján a Bizottság kétévente jelentést ter­ jeszt az Európai Parlament és a Tanács elé. Az első jelentést 2012- ben kell benyújtani.

(4) A bioüzemanyagok használatának betudható üvegházha­ tású gázkibocsátás-megtakarításról szóló jelentésében a Bizottság a tagállamok által bejelentett értékeket veszi figyelembe és mérle­ geli, hogy a becslés változna-e és milyen irányban, ha behelyette­ sítési megközelítés alkalmazásának keretében számba vennék a társtermékeket is.

(5) Jelentéseiben a Bizottság különösen a következők elemzé­ sére tér ki:

a) melyek a különböző bioüzemanyagok relatív környezeti elő­ nyei és költségei, milyen hatást gyakorol ezekre a Közösség importpolitikája, milyen ellátásbiztonsági vonatkozások merülnek fel és a hazai termelés és az import közötti kiegyen­ súlyozott megközelítés milyen módon érhető el;

b) milyen hatással van a bioüzemanyag iránti fokozott kereslet a fenntarthatóságra a Közösségben és a harmadik országok­ ban, figyelembe véve a gazdasági és környezeti hatásokat, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat is beleértve;

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/43

c) a 17. cikk (3) bekezdésének hatálya alá nem tartozó, a bio­ lógiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő föld­ rajzi területek tudományosan objektív módon történő azonosításának lehetőségei;

d) a biomassza iránti fokozott kereslet milyen hatást gyakorol a biomasszát felhasználó ágazatokra;

e) a hulladékból, maradékanyagokból, nem élelmezési célú cel­ lulóztartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok hozzáférhetősége;

f) a földhasználat közvetett megváltoztatása valamennyi előál­ lítási mód esetében.

Adott esetben a Bizottság korrekciós intézkedéseket javasol.

(6) A 22. cikk (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok által benyújtott jelentések alapján a Bizottság megvizsgálja a tagálla­ mok arra irányuló intézkedéseinek eredményességét, hogy létre­ hozzanak egy egységes igazgatási szervet, amely felel a jóváhagyások, minősítések és engedélyek kiállítására irányuló kérelmek feldolgozásáért és segítséget nyújt a kérelmezőknek.

(7) A 3. cikk (1) bekezdésében említett 20 %-os célkitűzés elé­ réséhez szükséges finanszírozás és együttműködés javítása érde­ kében a Bizottság 2010. december 31-ig a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó, különösen az alábbiak megvalósulását célzó elemzést és cselekvési tervet nyújt be:

a) a strukturális alapok és keretprogramok jobb felhasználása;

b) az Európai Beruházási Banktól és más, állami tulajdonban lévő pénzintézetektől származó finanszírozás jobb és foko­ zottabb felhasználása;

c) jobb hozzáférés kockázati tőkéhez, mindenekelőtt a meg­ újuló energiaforrásokból származó energiába való beruházá­ sokkal kapcsolatos közösségi – a harmadik országokra irányuló globális energiahatékonysági és megújulóenergia- alap kezdeményezéshez hasonló – kockázatmegosztási mechanizmus megvalósíthatóságának elemzése révén;

d) a közösségi és nemzeti finanszírozás, valamint egyéb támo­ gatási formák jobb összehangolása;

e) az olyan megújuló energiaforrásokra vonatkozó kezdemé­ nyezések jobb összehangolása, amelyek sikere több tagállam­ ban működő szereplők tevékenységén múlik.

(8) A Bizottság 2014. december 31-ig jelentést készít, amely különösen az alábbi kérdésekre terjed ki:

a) a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében emlí­ tett időponttól kezdődően elérendő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás minimális küszöbértékének felülvizsgálata, különösen a technológiai fejlődést, a rendel­ kezésre álló technológiákat és a jelentős üvegházhatású

gázkibocsátás-megtakarítást lehetővé tevő első és második generációs bioüzemanyagok elérhetőségét figyelembe vevő hatásvizsgálat alapján;

b) a 3. cikk (4) bekezdésében említett célkitűzéssel kapcsolatban az alábbiak felülvizsgálata:

i. az ezen célkitűzés eléréséhez végrehajtandó intézkedé­ sek költséghatékonysága;

ii. annak felmérése, hogy e célkitűzés megvalósítható-e a bioüzemanyag-előállítás fenntarthatóságának a Közös­ ségben és harmadik országokban való biztosítása mel­ lett, és figyelembe véve a gazdasági, környezeti és társadalmi hatásokat, ideértve a biológiai sokféleségre gyakorolt közvetett hatásokat, valamint a második gene­ rációs bioüzemanyagok kereskedelemben való beszerez­ hetőségét is;

iii. a célkitűzés megvalósításának az élelmiszerek elérhető áron való beszerezhetőségére gyakorolt hatása;

iv. az elektromos, hibrid, valamint hidrogénüzemű jármű­ vek kereskedelmi beszerezhetősége, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedési ágazatban felhasznált részaránya kiszámítására válasz­ tott módszer;

v. a konkrét piaci feltételek értékelése, figyelembe véve különösen azokat a piacokat, amelyeken a közlekedési célú üzemanyagok a végső energiafogyasztásnak több mint a felét képviselik, valamint azokat a piacokat, ame­ lyek teljes egészükben importált bioüzemanyagoktól függenek;

c) ezen irányelv megvalósításának különösen az együttműkö­ dési mechanizmusok tekintetében történő értékelése annak érdekében, hogy biztosítva legyen – a 3. cikk (3) bekezdésé­ nek megfelelően a tagállamok által igénybe vett nemzeti támogatási rendszerek további használatának lehetősége mel­ lett –, hogy e mechanizmusok révén a tagállamok a legjobb költség-haszon arány mellett érhessék el az I. mellékletben meghatározott nemzeti célértékeket, a technológiai változá­ sok értékelése, valamint megújuló energiaforrásból származó energia arányának európai szinten 20 %-ra történő növelé­ sére vonatkozó célkitűzés elérése érdekében levonandó következtetések.

A Bizottság e jelentés alapján adott esetben javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyekben a fenti kér­ déseket és különösen az alábbiakat tárgyalja:

– az a) pontban említett tényezővel kapcsolatban: az ebben a pontban említett minimális üvegházhatású gázkibocsátás- megtakarítás módosítása; és

– a c) pontban említett tényezővel kapcsolatban: az ezen irány­ elvben előirányzott együttműködési intézkedések megfelelő kiigazítása, hatékonyságuknak a 20 %-os célkitűzés elérésé­ hez szükséges javítása érdekében. Ez a javaslat nem érinti sem a 20 %-os célkitűzést, sem a tagállamok ellenőrzését a nem­ zeti támogatási rendszerek és együttműködési intézkedések felett.

L 140/44 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

(9) 2018-ban a Bizottság bemutatja a 2020 utáni időszakra vonatkozó megújuló energia útitervet.

Az útitervnek adott esetben mellékletét képezik az Európai Parla­ mentnek és a Bizottságnak szóló, a 2020 utáni időszakra vonat­ kozó javaslatok. Az útiterv figyelembe veszi az ezen irányelv végrehajtása során keletkezett tapasztalatokat és a megújuló ener­ giaforrásokból előállított energia területén bekövetkezett techno­ lógiai fejlődést.

(10) 2021-ben a Bizottság bemutatja az ebben az irányelvben foglaltak alkalmazásáról szóló áttekintő jelentést. A jelentésben különösen ki kell térni arra, hogy milyen szerepet játszottak a következő tényezők abban, hogy a tagállamok a legjobb költség- haszon arány mellett érhették el az I. mellékletben meghatározott nemzeti célkitűzéseket:

a) az előrejelzések és a nemzeti cselekvési tervek készítésének folyamata;

b) az együttműködési mechanizmusok hatékonysága;

c) a megújuló energiaforrásokból előállított energia terén bekö­ vetkező technológiai fejlődés, beleértve a bioüzemanyagok használatának fejlődését a kereskedelmi légi közlekedésben;

d) a nemzeti támogatási rendszerek hatékonysága; és

e) a Bizottság a (8) és (9) bekezdésben említett jelentésének következtetései.

24. cikk

Átláthatósági platform

(1) A Bizottság létrehoz egy nyilvános online átláthatósági platformot. Ez a platform az átláthatóság fokozását, továbbá a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítését és elősegítését szolgálja, különösen a 6. cikkben említett statisztikai átruházáso­ kat, valamint a 7. és 9. cikkben említett közös projekteket illetően. Emellett ezt a platformot az olyan megfelelő információk nyilvá­ nosságra hozatalára is lehet használni, amelyekről a Bizottság vagy egy tagállam úgy véli, hogy ezen irányelv és az irányelv cél­ jainak elérése tekintetében kulcsfontosságúak.

(2) A Bizottság az átláthatósági platformon az alábbi informá­ ciókat hozza nyilvánosságra, adott esetben összesített formátum­ ban, megőrizve a kereskedelmi szempontból érzékeny információ bizalmas jellegét:

a) a tagállamok megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselek­ vési tervei;

b) a 4. cikk (3) bekezdésében említett tagállami előrejelzési dokumentumok, amelyeket a lehető leghamarabb kiegészíte­ nek a Bizottság többlettermelésről és becsült importkereslet­ ről készült összegzésével;

c) az érintett tagállam kérésére a tagállamoknak a statisztikai átruházásban vagy közös projektekben való együttműkö­ déssel kapcsolatos ajánlatai;

d) a 6. cikk (2) bekezdésében említett információ a tagállamok közötti statisztikai átruházások vonatkozásában;

e) a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a 9. cikk (4) és (5) bekezdésében említett információ a közös projektek vonatkozásában;

f) a 22. cikkben említett tagállami nemzeti jelentések;

g) a Bizottságnak a 23. cikk (3) bekezdésében említett jelentései.

Az információt benyújtó tagállam kérésére azonban a Bizottság nem teszi nyilvánossá a 4. cikk (3) bekezdésében említett tagál­ lami előrejelzési dokumentumokat, valamint a 22. cikk (1) bekez­ dése l) és m) pontjában említett, a tagállami jelentésekben szereplő információkat.

25. cikk

Bizottságok

(1) A (2) bekezdésben hivatkozott esetek kivételével a Bizott­ ságot a megújuló energiaforrásokért felelős bizottság segíti.

(2) A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságára vonatkozó ügyekben a Bizottságot a bioüze­ manyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatósá­ gáért felelős bizottság segíti.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezé­ seire is figyelemmel.

(4) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkal­ mazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

26. cikk

Módosítások és hatályon kívül helyezés

(1) A 2001/77/EK irányelv 2. cikkét, 3. cikkének (2) bekezdé­ sét és 4–8. cikkét 2010. április 1-jei hatállyal el kell hagyni.

(2) A 2003/30/EK irányelv 2. cikkét, 3. cikkének (2), (3) és (5) bekezdését és 5. és 6. cikkét 2010. április 1-jei hatállyal el kell hagyni.

(3) A 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv 2012. január 1-jétől hatályát veszti.

27. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1) A 4. cikk (1), (2) és a (3) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok legkésőbb 2010. december 5.-ig elfogadják és kihir­ detik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezése­ ket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/45

A tagállamok által elfogadott intézkedéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell tartalmazniuk. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

28. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

29. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. április 23-án.

az Európai Parlament részéről az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről az elnök

P. NEČAS

(1)

L 140/46 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

I. MELLÉKLET

Nemzeti átfogó célkitűzések a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára

(1) Az e mellékletben foglalt nemzeti célkitűzések megvalósítása érdekében ki kell emelni, hogy a környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó útmutatók elismerik a megújuló forrásokból előállított energiát előmozdító nemzeti támogatási rendszerek folyamatos szük­ ségességét.

A. Nemzeti átfogó célkitűzések

A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2005. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt

részaránya (S2005)

Célkitűzés a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt

részarányára (S2020)

Belgium 2,2 % 13 %

Bulgária 9,4 % 16 %

Cseh Köztársaság 6,1 % 13 %

Dánia 17,0 % 30 %

Németország 5,8 % 18 %

Észtország 18,0 % 25 %

Írország 3,1 % 16 %

Görögország 6,9 % 18 %

Spanyolország 8,7 % 20 %

Franciaország 10,3 % 23 %

Olaszország 5,2 % 17 %

Ciprus 2,9 % 13 %

Lettország 32,6 % 40 %

Litvánia 15,0 % 23 %

Luxembourg 0,9 % 11 %

Magyarország 4,3 % 13 %

Málta 0,0 % 10 %

Hollandia 2,4 % 14 %

Ausztria 23,3 % 34 %

Lengyelország 7,2 % 15 %

Portugália 20,5 % 31 %

Románia 17,8 % 24 %

Szlovénia 16,0 % 25 %

Szlovák Köztársaság 6,7 % 14 %

Finnország 28,5 % 38 %

Svédország 39,8 % 49 %

Egyesült Királyság 1,3 % 15 %

B. Ütemterv-előirányzat

A 3. cikk (2) bekezdésében említett ütemterv-előirányzat a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében a következő részarányokat tartalmazza:

S2005 + 0,20 (S2020 – S2005), átlagosan a 2011–2012 közötti kétéves időszakban;

S2005 + 0,30 (S2020 – S2005), átlagosan a 2013–2014 közötti kétéves időszakban;

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/47

S2005 + 0,45 (S2020 – S2005), átlagosan a 2015–2016 közötti kétéves időszakban; és

S2005 + 0,65 (S2020 – S2005), átlagosan a 2017–2018 közötti kétéves időszakban;

ahol:

S2005 = részarány az adott tagállam esetében 2005-ben a táblázat A. részében feltüntetettek szerint,

és

S2020 = részarány az adott tagállam esetében 2020-ban a táblázat A. részében feltüntetettek szerint.

Q N(norm)

= CN × [ ∑ i=N–14

N Qi Ci

] / 15

Q N(norm)

= CN+CN–1

2 ×

∑ i=N–n

N

Qi

∑ j=N–n

N (Cj+Cj–12 )

L 140/48 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

II. MELLÉKLET

Normalizálási szabály a víz- és a szélenergiával termelt villamos energia elszámolásához

A következő szabályt kell alkalmazni az egy adott tagállamban vízenergiával termelt villamos energia elszámolásához:

ahol:

N = referenciaév;

QN(norm) = a tagállam összes vízerőműve által az N évben megtermelt, elszámolási célokra normalizált villamos ener­ gia;

Qi = az i évben a tagállam összes vízerőműve által ténylegesen megtermelt villamos energia mennyisége GWh- ban kifejezve, a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamosenergia-termelés kivonásával;

Ci = a tagállam valamennyi vízerőművének összes beépített kapacitása a duzzasztó tárolóban tárolt mennyiség nélkül az i év végén MW-ban kifejezve.

A következő szabályt kell alkalmazni az egy adott tagállamban szélenergiával termelt villamos energia elszámolásához:

ahol:

N = referenciaév;

QN(norm) = a tagállam összes szélerőműve által az N évben megtermelt, elszámolási célokra normalizált villamos ener­ gia;

Qi = az i évben a tagállam összes szélerőműve által ténylegesen megtermelt villamos energia mennyisége GWh- ban kifejezve;

Cj = a tagállam valamennyi szélerőművének összes beépített kapacitása a j év végén MW-ban kifejezve;

n = 4 vagy az N évet megelőző azon évek száma – a kettő közül az alacsonyabb –, amelyek vonatkozásában rendelkezésre állnak a kérdéses tagállam kapacitásra és termelékenységre vonatkozó adatai.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/49

III. MELLÉKLET

A közlekedési célú üzemanyagok energiatartalma

Üzemanyag Energiatartalom tömegre

vetítve (alsó fűtőérték, MJ/kg)

Energiatartalom térfogatra vetítve

(alsó fűtőérték, MJ/l)

Bioetanol (biomasszából előállított etanol) 27 21

Bio-ETBE (etil-terc-butiléter bioetanol-alapon előállítva) 36 (ebből 37 % megújuló energiaforrásból)

27 (ebből 37 % megújuló energiaforrásból)

Biometanol (biomasszából előállított, bioüzemanyagként felhasz­ nálható metanol)

20 16

Bio-MTBE (metil-terc-butiléter biometanol-alapon előállítva) 35 (ebből 22 % megújuló energiaforrásból)

26 (ebből 22 % megújuló energiaforrásból)

Bio-DME (biomasszából előállított, bioüzemanyagként felhasz­ nálható dimetiléter)

28 19

Bio-TAEE (tercier-amil-etil-éter bioetanol-alapon előállítva) 38 (ebből 29 % megújuló energiaforrásból)

29 (ebből 29 % megújuló energiaforrásból)

Biobutanol (biomasszából előállított, bioüzemanyagként felhasz­ nálható butanol)

33 27

Biodízel (növényi vagy állati eredetű olajból előállított, dízelü­ zemanyag minőségű, bioüzemanyagként felhasználható meti­ lészter)

37 33

Fischer–Tropsch-dízelolaj (biomasszából előállított szintetikus szénhidrogén vagy szintetikus szénhidrogén-keverék)

44 34

Hidrogénnel kezelt növényi olaj (termokémiai úton hidrogénnel kezelt növényi olaj)

44 34

Tiszta növényi olaj (sajtolással, extrahálással, illetve hasonló eljá­ rásokkal olajos magvakból nyert nyers vagy finomított, de kémi­ ailag változatlan állapotú olaj, ha az alkalmas az adott motortípusokhoz, és teljesülnek a vonatkozó kibocsátási előírá­ sok)

37 34

Biogáz (gáznemű üzemanyag, melyet biomasszából és/vagy hul­ ladékok biológiailag lebomló részéből állítanak elő, amelyből tisztítás útján földgázminőség érhető el, és bioüzemanyagként felhasználható, továbbá a fagáz)

50 —

Benzin 43 32

Dízelolaj 43 36

L 140/50 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

IV. MELLÉKLET

Az üzembe helyezők képesítése

A 14. cikk (3) bekezdésében említett képesítési rendszerek vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerek az alábbi krité­ riumokon alapulnak:

1. A képesítési vagy minősítési eljárás átlátható és azt a tagállamok vagy a tagállamok által kijelölt közigazgatási szerv pon­ tosan meghatározta.

2. A biomassza, a hőszivattyú, a sekély geotermikus, a fotovoltaikus napenergia és a termikus napenergia-rendszerek üzembe helyezői akkreditált képzési programok keretében vagy akkreditált oktatótól szerezhetnek képesítést.

3. A képzési program vagy az oktató akkreditációját a tagállamok vagy a tagállamok által kijelölt közigazgatási szervek végzik. Az akkreditációt végző szerv biztosítja, hogy az oktató által kínált képzési program folyamatos, és az egész régi­ óban, illetve országban hozzáférhető. Az oktató a gyakorlati képzés biztosításához rendelkezik a megfelelő műszaki eszközökkel, beleértve a laboratóriumi felszereléseket vagy annak megfelelő eszközöket. Az oktató az alapképzésen kívül aktuális témaköröket – beleértve az új technológiákat is – bemutató, rövidebb továbbképző tanfolyamokat is biz­ tosít, lehetővé téve az üzembe helyezéssel kapcsolatos élethosszig tartó tanulást. A képzést biztosíthatják a berende­ zések vagy rendszerek gyártói, illetve intézetek vagy egyesületek.

4. Az üzembe helyező szakképesítésével vagy minősítésével záruló képzés elméleti és gyakorlati részből áll. A képzés elvégzése után az üzembe helyező rendelkezik az adott berendezés és rendszerek telepítéséhez szükséges ismeretekkel, meg tud felelni a fogyasztó teljesítménnyel és megbízhatósággal kapcsolatos elvárásainak, minőségi szakmunkát végez és betart minden hatályos törvényt és szabványt, beleértve az energiával és az ökocímkével kapcsolatos törvényeket és szabványokat is.

5. A tanfolyamot vizsga zárja, a vizsgát sikerrel teljesítők szakképesítésről szóló bizonyítványt vagy minősítést kapnak. A vizsga keretében egy biomasszabojler vagy -tűzhely, hőszivattyú, a sekély geotermikus rendszerek, fotovoltaikus nape­ nergia vagy termikus napenergia rendszer telepítésének gyakorlati értékelésére kerül sor.

6. A 14. cikk (3) bekezdésében említett képesítési rendszerek vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerek kellően figyelembe veszik az alábbi útmutatásokat:

a) Akkreditált képzési programok szervezése szükséges a munkatapasztalattal rendelkező olyan üzembe helyezők részére, akik már elvégezték vagy éppen végzik a következő típusú képzések valamelyikét:

i. a biomasszabojlerek és -tűzhelyek üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő, a csővezeték- szerelő, fűtéstechnikai mérnök vagy fürdőszoba-berendezés technikus és fűtő- vagy hűtőberendezés techni­ kus szakképesítés;

ii. a hőszivattyúk üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő vagy hűtőgépész mérnök szakké­ pesítés és az alapvető elektronikai és vízvezeték-szerelési ismeretek (cső vágása, csőillesztékek forrasztása, csőillesztékek ragasztása, szigetelés, szerelvények tömítése, szivárgástesztelés és fűtő- vagy hűtőrendszerek telepítése);

iii. a fotovoltaikus napenergia vagy a termikus napenergia rendszerek üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő vagy villanyszerelő szakképesítés és a vízvezeték-szerelési, elektronikai és tetőfedési isme­ retek, beleértve a csőillesztékek forrasztását, a csőillesztékek ragasztását, a szerelvények tömítését, a vízvezeték-szivárgás tesztelését, a vezetékek bekötését, az alapvető tetőfedő anyagok ismeretét és az illesz­ tések bevonására és a tömítésre alkalmazott módszerek ismeretét is; vagy

iv. szakképzési rendszer, amelynek keretében az üzembe helyező elsajátítja a megfelelő ismereteket az a), b) vagy c) pontban említett szakismeretek három évig tartó oktatásának megfelelő szinten, beleértve mind az elmé­ leti, mind a gyakorlati ismereteket.

b) A biomasszabojlerek és -tűzhelyek üzembe helyezőinek szánt képzés elméleti része áttekintést nyújt a biomassza piaci helyzetéről, és kitér az ökológiai vonatkozásokra, a biomasszából előállított üzemanyagokra, a logisztikai vonatkozásokra, a tűzvédelemre, a vonatkozó támogatásokra, az égetési technikákra, a gyújtási rendszerekre, az optimális hidraulikai megoldásokra, a költségek és a jövedelmezőség összehasonlítására, valamint a biomassza­ bojlerek és -tűzhelyek tervezésére, telepítésére és karbantartására. A képzés keretében a szerelők elsajátítják a biomassza-technológiákkal és a biomasszából előállított tüzelőanyagokkal (például pellet) kapcsolatos európai szabványokra és a biomasszával kapcsolatos nemzeti és közösségi jogra vonatkozó ismereteket.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/51

c) A hőszivattyúk üzembe helyezőinek szóló képzés elméleti része áttekintést nyújt a hőszivattyúk piaci helyzetéről, és kitér a geotermikus erőforrások és a különböző régiók talajhőmérsékletére, a talaj és a kőzet hővezető képes­ ségének meghatározására, a geotermikus erőforrások felhasználásának szabályaira, a hőszivattyúk egyes épület­ ekben való használatának megvalósíthatóságára és a legmegfelelőbb hőszivattyúrendszer kiválasztására, illetve az ezekkel kapcsolatos műszaki előírások ismeretére, biztonsági kérdésekre, légszűrésre, a hőforrással való összekap­ csolásra és a rendszer telepítésének megfelelő helyére. A képzés továbbá alapos ismereteket nyújt a hőszivattyúk­ kal kapcsolatos európai szabványokról és a vonatkozó nemzeti és közösségi jogról. Az üzembe helyezőnek az alábbi főbb ismeretekről kell számot adnia:

i. a hőszivattyúk fizikai és működési elvének alapfokú ismerete, beleértve a hőszivattyúkör jellemzőinek isme­ retét is: a hőnyelő alacsony hőmérséklete, a hőforrás magas hőmérséklete és a rendszer hatékonysága közötti összefüggés, a fűtési hatásfok (COP) és a szezonális teljesítmény faktor (SPF) meghatározása;

ii. a hőszivattyúkör alkotóelemeinek és azok funkciójának ismerete, beleértve a kompresszort, az expanziós sze­ lepet, az elpárologtatót, a kondenzátort, a szerelvényeket és fittingeket, a kenőolajat, a hűtőközeget, a túlhe­ vítést és a túlhűtést és a hőszivattyús hűtési lehetőségeket;

iii. a jellemző beszerelési helyzeteknek megfelelő komponensek kiválasztása és azok méretezése, beleértve a különböző épületekre jellemző hőterhelésértékek meghatározását, illetve az energiafogyasztás alapján a melegvíz-előállítás jellemző értékeinek meghatározását, a hőszivattyú kapacitásának meghatározását a meleg víz előállításhoz szükséges hőterheléshez, az épület tárolási kapacitásához és a rendelkezése álló megszakít­ ható áramhoz képest; a kiegyenlítő tartályként szolgáló komponensnek és a tartály térfogatának meghatá­ rozása és egy második fűtési rendszer beépítési lehetőségének mérlegelése.

d) A fotovoltaikus napenergia és a termikus napenergia-rendszerek üzembe helyezői esetében a képzés elméleti része áttekintést nyújt a napenergiát hasznosító termékek piaci helyzetéről, valamint a költségek és a jövedelmezőség összehasonlításáról, és kitér az ökológiai vonatkozásokra, az összetevőkre, a napenergiával működő rendszerek jellemzőire és méretezésére, a megfelelő rendszerek kiválasztására és a rendszerösszetevők méretezésére, a hői­ gény meghatározására, a tűzvédelemre, a vonatkozó támogatásokra és a fotovoltaikus napenergiával és a termi­ kus napenergiával működő berendezések tervezésére, telepítésére és karbantartására. A képzés keretében a szerelők ismereteket szereznek a vonatkozó technológiákkal kapcsolatos európai szabványokról, a Solar Keymark tanú­ sítványról és a területtel kapcsolatos nemzeti és közösségi jogról. Az üzembe helyezőnek az alábbi főbb ismere­ tekről kell számot adnia:

i. a szükséges szerszámok és berendezések alkalmazásával képes a biztonságos munkavégzésre, betartja a biz­ tonsági előírásokat és szabványokat és felismeri a napenergiával működő berendezésekkel összefüggésben kialakuló vízvezeték-szerelési, villanyszerelési és egyéb kockázatokat;

ii. képes az aktív és a passzív rendszerek és azok összetevőinek meghatározására, beleértve a mechanikai ter­ vezési feladatokat, valamint képes meghatározni az összetevők megfelelő helyét, a rendszer felépítését és konfigurációját;

iii. képes meghatározni a telepítésre alkalmas területet, a fotovoltaikus napenergiát felhasználó rendszer és a napenergiával működő vízmelegítő tájolását és dőlésszögét, figyelembe véve az árnyékolódást, a napsugár­ zásnak való kitettséget, a szerkezeti integritást, az adott épület vagy éghajlat adottságainak való megfelelést, valamint ki tudja választani az egyes tetőtípusoknak megfelelő telepítési módszereket és képes meghatározni a telepítéshez szükséges rendszeregyensúlyi berendezéseket;

iv. különösen a fotovoltaikus napenergia-rendszerek esetében, képes adaptálni a villamossági terveket, beleértve a névleges áram meghatározását, minden áramkörhöz képes kiválasztani a megfelelő vezetéktípust és telje­ sítményt, minden kapcsolódó berendezéshez és alrendszerhez képes meghatározni a megfelelő méretet, a tel­ jesítményt és a helyet, és ki tudja választani a megfelelő összekapcsolási pontot.

e) Az üzembehelyezői képesítés érvényessége időben korlátozott, a képesítő bizonyítvány érvényességének meghosszabbítására egy továbbképző tanfolyam elvégzése után van lehetőség.

(1)

L 140/52 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

V. MELLÉKLET

Szabályok a bioüzemanyagok, az folyékony bio-energiahordozók és azok fosszilis üzemanyag komparátorai által az üvegházhatású gázokra gyakorolt hatás kiszámításához

A. Jellemző és alapértelmezett értékek a bioüzemanyagok esetében, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibo­ csátás nélkül állítják elő

Bioüzemanyag-előállítási mód Az üvegházhatású

gázkibocsátás-megtakarítás jellemző értéke

Az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás

alapértelmezett értéke

cukorrépa-etanol 61 % 52 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag megjelölése nélkül)

32 % 16 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag lignit koge­ nerációs erőműben)

32% 16 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz hagyományos kazánban)

45 % 34 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

53 % 47 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag szalma kogenerációs erőműben)

69 % 69 %

a Közösségben előállított kukorica-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

56 % 49 %

cukornád-etanol 71 % 71 %

az etil-terc-butiléter (ETBE) megújuló energiaforrásokból előál­ lított része

az etanol előállítási módéval megegyező

a tercier-amil-etil-éter (TAEE) megújuló energiaforrásokból elő­ állított része

az etanol előállítási módéval megegyező

repce-biodízel 45 % 38 %

Napraforgó-biodízel 58 % 51 %

szójabab-biodízel 40 % 31 %

pálmaolaj-biodízel (meg nem határozott eljárás) 36 % 19 %

pálmaolaj-biodízel (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

62 % 56 %

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból (*)előállított biodízel

88 % 83 %

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből 51 % 47 %

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból 65 % 62 %

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (meg nem hatá­ rozott eljárás)

40 % 26 %

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

68 % 65 %

tiszta növényi olaj repcéből 58 % 57 %

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként 80 % 73 %

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként 84 % 81 %

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként 86 % 82 %

(*) A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti 3. kategóriába tartozó anyagként besorolt állati melléktermékekből előállított, állati eredetű olaj kivételével

(1) HL L 273., 2002.10.10., 1. o.

.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/53

B. Becsült jellemző és alapértelmezett értékek az olyan jövőbeli bioüzemanyagok esetében, amelyek 2008 januárjában nem voltak, vagy csak elhanyagolható mennyiségben voltak jelen a piacon, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibocsátás nél­ kül állítják elő

Bioüzemanyag-előállítási mód Az üvegházhatású

gázkibocsátás-megtakarítás jellemző értéke

Az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás

alapértelmezett értéke

búzaszalma-etanol 87 % 85 %

Hulladékfa-etanol 80 % 74 %

termesztettfa-etanol 76 % 70 %

Hulladékfa alapú Fischer–Tropsch-dízel 95 % 95 %

termesztettfa alapú Fischer–Tropsch-dízel 93 % 93 %

Hulladékfa-dimetil-éter (DME) 95 % 95 %

termesztettfa-dimetil-éter (DME) 92 % 92 %

Hulladékfa-metanol 94 % 94 %

termesztettfa-metanol 91 % 91 %

a metil-terc-butiléter (MTBE) megújuló energiaforrásokból elő­ állított része

a metanol előállítási módéval megegyező

C. Módszertan

1. A közlekedési célú üzemanyagok, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállítása és használata által kiváltott üvegházhatású gázkibocsátást a következők szerint kell kiszámítani:

E = eec + el + ep + etd + eu – esca – eccs – eccr – eee,

ahol:

E = az üzemanyag használata során keletkező összes kibocsátás;

eec = a nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátások;

el = a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások;

ep = a feldolgozás során keletkező kibocsátások;

etd = a szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátások;

eu = a használt üzemanyagból eredő kibocsátások;

esca = a talajban lévő szén-dioxid-felhalmozódásból származó kibocsátásmegtakarítás jobb mezőgazdasági gazdálkodás révén;

eccs = a szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő kibocsátásmegtakarítások;

eccr = a szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátásmegtakarítások; és

eee = a kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátásmegtakarítások.

A gépek és berendezések gyártása során keletkező kibocsátásokat nem kell figyelembe venni.

2. Az üzemanyagokból eredő üvegházhatású gázkibocsátást, E, az egy MJ üzemanyagra jutó CO2 grammjának egyen­ értékében kell kifejezni, gCO2eq/MJ.

3. A 2. pont alóli kivételként a közlekedési célú üzemanyagok esetében a gCO2eq/MJ-ban kiszámított értékeket ki lehet igazítani a hasznos üzem tekintetében az üzemanyagok között tapasztalható különbségek figyelembevétele érde­ kében, km/MJ-ban kifejezve. Ilyen kiigazításokra csak akkor van lehetőség, ha a hasznos üzem tekintetében fenn­ álló különbségeket bizonyítékokkal alátámasztják.

4. A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatából eredő, az üvegházhatású gázkibocsátás- megtakarítást a következők szerint kell kiszámítani:

MEGTAKARÍTÁS = (EF – EB)/EF,

ahol:

EB = a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók használatából eredő összes kibocsátás; és

EF = a fosszilisüzemanyag-komparátor használatából eredő összes kibocsátás.

(1)

L 140/54 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

5. Az 1. pont alkalmazásában a CO2, N2O és CH4 üvegházhatású gázokat kell figyelembe venni. A CO2-egyenérték kiszámításához a fent említett gázokat a következő értékekkel kell figyelembe venni:

CO2: 1

N2O: 296

CH4: 23

6. A nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátásokba, eec, beletartoznak a kinyerési vagy a mezőgazdasági termelési eljárás során keletkező kibocsátások; a nyersanyagok begyűjtése során keletkező kibo­ csátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások. A nyersanyagtermelés vonatkozásában a szén-dioxid-megkötést nem kell figyelembe venni. Az olajkitermelést kísérő fáklyázásból származó üvegházha­ tású gázkibocsátásnak a világ bármely pontján bekövetkező bizonyított csökkenését le kell vonni. A termelésből eredő kibocsátásokra vonatkozó, a tényleges értékek használatának alternatíváját jelentő becslések levezethetők az alapértelmezett értékek kiszámításánál figyelembe vett földrajzi területeknél kisebb területekre kiszámított átlagokból.

7. A földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások, el, kiszámításához az összes kibocsátásokat egyenlően el kell osztani húsz évre. Ezen kibocsátások kiszámítása során a következő sza­ bályt kell alkalmazni:

el = (CSR – CSA) × 3,664 × 1/20 × 1/P – eB

(1) A CO2 molekulatömegének (44,010 g/mol) a szén molekulatömegével (12,011 g/mol) való elosztása révén kapott hányados 3,664.

,

ahol:

el = a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások (a bioüze­ manyagból származó energia egy egységére jutó CO2-egyenérték tömegeként számítva);

CSR = a referencia-földhasználathoz hozzárendelt területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tömegében mérve, beleértve a talajt és a vegetációt is). A referencia-földhasználat a 2008 januárjában vagy a nyersanyag előállítása előtt húsz évvel aktuális földhasználat, bármelyik is a későbbi;

CSA = az aktuális földhasználathoz hozzárendelt területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tömegében mérve, beleértve a talajt és a vegetációt is). Azokban az esetekben, ahol a szénkészlet egy évnél hosszabb ideig halmozódik fel, a CSA-hoz rendelt érték a húsz év elteltével vagy a gabona beérésekor becsült területegységenkénti szénkészlet, a korábban bekövetkező figyelembevételével;

P = a növény produktivitása (a bioüzemanyagokból és a folyékony bio-energiahordozókból egységnyi terü­ leten évente előállított energia); és

eB = 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz olyan bioüzemanyagokra vagy a folyékony bio-energiahordozókra, ame­ lyek esetében a biomasszát helyreállított degradálódott földterületről nyerik, és a 8. pontban felsorolt fel­ tételek teljesülnek.

8. A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz akkor adható meg, ha bizonyított, hogy az adott földterület:

a) 2008 januárjában nem állt mezőgazdasági vagy más célú használat alatt; és

b) az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik:

i. súlyosan degradálódott földterültet, beleértve a korábban mezőgazdasági célra használt földterületeket is;

ii. erősen szennyezett földterület.

A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz a földterület mezőgazdasági használatra való átállításának időpontjától számított legfeljebb tíz évig érvényes, feltéve hogy az i. alpontba tartozó földterületek esetében biztosított a szénkészlet folya­ matos növekedése és az erózió jelentős csökkentése; a ii. alpontba tartozó földterületek esetében pedig a talajszen­ nyeződés mértéke csökken.

9. A 8. pont b) alpontjában említett kategóriák fogalommeghatározása a következő:

a) „súlyosan degradálódott földterület”: olyan földterület, amelynek esetében hosszabb időszak során jelentős szi­ kesedés volt tapasztalható, vagy amelynek a szervesanyag-tartalma különösen alacsony, és súlyosan erodálódott;

b) „erősen szennyezett földterület”: olyan földterület, amely a talajszennyeződés mértéke miatt élelmiszer- vagy takarmánytermelésre nem alkalmas.

Ide tartoznak azok a földterületek is, amelyekről a Bizottság a 18. cikk (4) bekezdése negyedik albekezdésének meg­ felelően határozatot hozott.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/55

10. A Bizottság 2009. december 31-ig a talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámítására vonatkozó iránymutatáso­ kat fog elfogadni az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzéke tekintetében az éghajlatváltozással fog­ lalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) által 2006-ban kiadott iránymutatások 4. kötete alapján. A Bizottság általi elfogadásukat követően az iránymutatások ezen irányelv alkalmazásában a talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámításának alapjául fognak szolgálni.

11. A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba, ep, beletartoznak a feldolgozás során keletkező kibocsátások; a hul­ ladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a feldolgozáshoz használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások.

A nem az üzemanyag-előállító üzemben előállított villamosenergia-fogyasztás elszámolásához ennek a villamos energiának az előállítására és elosztására jellemző üvegházhatású gázkibocsátás-intenzitást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az egy meghatározott régióban a villamos energia előállítására és elosztására jellemző átlagos kibo­ csátási intenzitással. E szabály alóli kivételként a termelők átlagértéket is alkalmazhatnak egy egyedi villamosenergia-előállító üzem esetében az ebben az üzemben megtermelt villamos energiára, ha ez az üzem nem csatlakozik a villamos energia távvezeték-hálózathoz.

12. A szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátásokba, etd, beletartoznak a nyersanyagok és a félkész anyagok szállítása és tárolása során keletkező kibocsátások és a késztermékek tárolása és elosztása során keletkező kibo­ csátások. A közlekedésből és az áruszállításból származó, a 6. pont értelmében figyelembe veendő kibocsátás nem tartozik e pont hatálya alá.

13. A használt üzemanyagból eredő kibocsátásokat, eu, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók eseté­ ben nullának kell tekintetni.

14. A szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő, az ep értékbe még nem beszámított kibocsátásmegtakarítá­ sokba, eccs, csak azok a kibocsátott CO2 megkötésével és tárolásával elkerült kibocsátások számíthatók bele, ame­ lyek közvetlenül összefüggnek az üzemanyag kinyerésével, szállításával, feldolgozásával és elosztásával.

15. A szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátás-megtakarításokba, eccr, csak az olyan CO2 megkötéssel elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek esetében a szén biomassza eredetű és azt a fosszilis CO2 helyet­ tesítésére használják kereskedelmi termékekben és szolgáltatásokban.

16. A kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátás-megtakarításokat, eee, csak az olyan üzemanyag-előállító rendszerek által termelt többlet villamos energia vonatkozásában lehet figyelembe venni, ame­ lyek kogenerációs elven működnek, kivéve, ha a kogenerációhoz használt üzemanyag a mezőgazdasági növény maradványon kívüli társtermék. Ennek a többlet villamos energiának az elszámolásához a kogenerációs egység méretét úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az ahhoz szükséges minimális mérettel, hogy a kogenerációs egy­ ség szolgáltatni tudja az üzemanyag termeléshez szükséges hőt. Az ezzel a többlet villamos energiával összefüg­ gésben keletkező üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik azzal a mennyiségű üvegházhatású gázzal, amelyet megegyező mennyiségű villamos energiának a kogenerációs egység­ ben használttal azonos üzemanyaggal történő előállítása során bocsátanának ki.

17. Ha az üzemanyag-előállítási eljárás kombinálva állítja elő azt az üzemanyagot, amelynek vonatkozásában a kibo­ csátást számítják és egy vagy több egyéb terméket („társtermékek”), akkor az üvegházhatású gázkibocsátást meg kell osztani az üzemanyag vagy annak köztes terméke és a társtermékek között azok energiatartalmának arányá­ ban (ez utóbbit a villamos energián kívüli társtermékek esetében az alsó fűtőértéken kell meghatározni).

18. A 17. pontban említett számítás alkalmazásában a szétosztandó kibocsátások az eec + el, + az ep, etd és eee azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépésében kerül sor, amikor a társtermékeket állítják elő. Ha az élet­ ciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a társtermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak.

A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók esetében minden társterméket, beleértve a 16. pont hatá­ lya alá nem tartozó villamos energiát is, e számításhoz figyelembe kell venni, kivéve a mezőgazdasági növényi maradványokat, ideértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat. A negatív energiatartalmú társtermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során.

A hulladékokat, a mezőgazdasági növénymaradványokat, beleértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat, és a feldolgozás során keletkező maradványokat, beleértve a nyers glicerint (a nem finomított glicerint), az életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig.

A finomítókban előállított üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás alkalmazásában az elemzés egy­ sége a finomító.

19. A bioüzemanyagok esetében a 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilis üzemanyag-komparátor EF a legutóbbi rendelkezésre álló tényleges átlagos kibocsátás a Közösségben elfogyasztott benzin és dízel fosszilis része tekintetében a 98/70/EK irányelv értelmében jelentettek szerint. Ha nem áll rendelkezésre adat a 83,8 gCO2eq/MJ értéket kell alkalmazni.

L 140/56 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

A villamosenergia-termelésre használt folyékony bio-energiahordozók esetében a 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilis üzemanyag komparátor EF a következő: 91 gCO2eq/MJ.

A hőtermelésre használt folyékony bio-energiahordozók esetében a 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilis üzemanyag komparátor EF a következő: 77 gCO2eq/MJ.

A kogenerációra használt folyékony bio-energiahordozók esetében a 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilis üzemanyag komparátor EF a következő: 85 gCO2eq/MJ.

D. A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek

D i s z a g g r e g á l t a l a p é r t e l m e z e t t é r t é k e k a t e r m e l é s r e v o n a t k o z ó a n : „ e e c ” a z e m e l l é k l e t C . r é s z é b e n m e g h a t á r o z o t t a k s z e r i n t

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha­ tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

cukorrépa-etanol 12 12 búza-etanol 23 23 a Közösségben előállított kukorica-etanol 20 20 cukornád-etanol 14 14 az ETBE megújuló energiaforrásokból előállított része az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel a TAEE megújuló energiaforrásokból előállított része az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel Repcebiodízel 29 29 Napraforgó-biodízel 18 18 szójabab-biodízel 19 19 pálmaolaj-biodízel 14 14 zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított bio­ dízel (*)

0 0

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből 30 30 hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból 18 18 hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból 15 15 tiszta növényi olaj repcéből 30 30 biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként 0 0 biogáz nedves trágyából sűrített földgázként 0 0 biogáz száraz trágyából sűrített földgázként 0 0 (*) Az 1774/2002/EK rendelet szerint 3. kategóriájú anyagként besorolt, állati eredetű melléktermékekből előállított állati eredetű zsi­

radék kivételével.

A f e l d o l g o z á s r a v o n a t k o z ó d i s z a g g r e g á l t a l a p é r t e l m e z e t t é r t é k e k ( b e l e é r t v e a v i l l a m o s e n e r g i a - t ö b b l e t e t i s ) „ e p – e e e ” a z e m e l l é k l e t C . r é s z é b e n m e g h a t á r o z o t t a k s z e r i n t

Bioüzemanyag és egyéb folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha­ tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

cukorrépa-etanol 19 26

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag megjelölése nélkül)

32 45

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag lignit koge­ nerációs erőműben)

32 45

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz hagyományos kazánban)

21 30

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

14 19

Bioüzemanyag és egyéb folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha- tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/57

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag szalma kogenerációs erőműben)

1 1

a Közösségben előállított kukoricaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

15 21

Cukornádetanol 1 1

az ETBE megújuló energiaforrásokból előállított része az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

a TAEE megújuló energiaforrásokból előállított része az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

Repcebiodízel 16 22

Napraforgó-biodízel 16 22

szójabab-biodízel 18 26

pálmaolaj-biodízel (meg nem határozott eljárás) 35 49

pálmaolaj-biodízel (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

13 18

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított bio­ dízel

9 13

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből 10 13

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból 10 13

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (meg nem hatá­ rozott eljárás)

30 42

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

7 9

tiszta növényi olaj repcéből 4 5

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként 14 20

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként 8 11

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként 8 11

A s z á l l í t á s r a é s e l o s z t á s r a v o n a t k o z ó d i s z a g g r e g á l t a l a p é r t e l m e z e t t é r t é k e k : „ e t d ” a z e m e l l é k l e t C . r é s z é b e n m e g h a t á r o z o t t a k s z e r i n t

Bioüzemanyag és egyéb folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha­ tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

cukorrépa-etanol 2 2

Búzaetanol 2 2

a Közösségben előállított kukoricaetanol 2 2

Cukornádetanol 9 9

az ETBE megújuló energiaforrásokból előállított része az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

a TAEE megújuló energiaforrásokból előállított része az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

repce-biodízel 1 1

Napraforgó-biodízel 1 1

szójabab-biodízel 13 13

pálmaolaj-biodízel 5 5

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított bio­ dízel

1 1

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből 1 1

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból 1 1

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból 5 5

tiszta növényi olaj repcéből 1 1

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként 3 3

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként 5 5

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként 4 4

L 140/58 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

A t e r m e l é s r e , f e l d o l g o z á s r a , s z á l l í t á s r a é s e l o s z t á s r a v o n a t k o z ó ö s s z é r t é k :

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha­ tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

cukorrépa-etanol 33 40

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag megjelölése nélkül)

57 70

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag lignit koge­ nerációs erőműben)

57 70

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz hagyományos kazánban)

46 55

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

39 44

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag szalma kogenerációs erőműben)

26 26

a Közösségben előállított kukoricaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

37 43

Cukornádetanol 24 24

az ETBE megújuló energiaforrásokból előállított része az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

a TAEE megújuló energiaforrásokból előállított része az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

Repcebiodízel 46 52

Napraforgó-biodízel 35 41

szójabab-biodízel 50 58

pálmaolaj-biodízel (meg nem határozott eljárás) 54 68

pálmaolaj-biodízel (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

32 37

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított bio­ dízel

10 14

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből 41 44

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból 29 32

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (meg nem hatá­ rozott eljárás)

50 62

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

27 29

tiszta növényi olaj repcéből 35 36

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként 17 23

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként 13 16

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként 12 15

E. Becsült diszaggregált alapértelmezett értékek az olyan jövőbeli bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében, amelyek 2008 januárjában nem voltak, vagy csak elhanyagolható mennyiségben voltak jelen a piacon

D i s z a g g r e g á l t a l a p é r t e l m e z e t t é r t é k e k a t e r m e l é s r e v o n a t k o z ó a n : „ e e c ” a z e m e l l é k l e t C . r é s z é b e n m e g h a t á r o z o t t a k s z e r i n t

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha­ tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

búzaszalma-etanol 3 3 Hulladékfa-etanol 1 1 termesztettfa-etanol 6 6 Hulladékfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj 1 1 termesztettfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj 4 4 Hulladékfa-DME 1 1 termesztettfa-DME 5 5 Hulladékfa-metanol 1 1 termesztettfa-metanol 5 5 az MTBE megújuló energiaforrásokból előállított része a metanol előállítási módjával megegyező

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/59

A f e l d o l g o z á s r a v o n a t k o z ó d i s z a g g r e g á l t a l a p é r t e l m e z e t t é r t é k e k ( b e l e é r t v e a v i l l a m o s e n e r g i a - t ö b b l e t e t i s ) : „ e p – e e e ” a z e m e l l é k l e t C . r é s z é b e n m e g h a t á r o z o t t a k s z e r i n t

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha­ tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

búzaszalma-etanol 5 7

Faetanol 12 17

fa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj 0 0

fa-DME 0 0

Fametanol 0 0

az MTBE megújuló energiaforrásokból előállított része a metanol előállítási módjával megegyező

A s z á l l í t á s r a é s a z e l o s z t á s r a v o n a t k o z ó d i s z a g g r e g á l t a l a p é r t e l m e z e t t é r t é k e k : „ e t d ” a z e m e l l é k l e t C . r é s z é b e n m e g h a t á r o z o t t a k s z e r i n t

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha­ tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

búzaszalma-etanol 2 2

Hulladékfa-etanol 4 4

termesztettfa-etanol 2 2

Hulladékfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj 3 3

termesztettfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj 2 2

Hulladékfa-DME 4 4

termesztettfa-DME 2 2

Hulladékfa-metanol 4 4

termesztettfa-metanol 2 2

az MTBE megújuló energiaforrásokból előállított része a metanol előállítási módjával megegyező

A t e r m e l é s r e , e l ő á l l í t á s r a , s z á l l í t á s r a é s e l o s z t á s r a v o n a t k o z ó ö s s z é r t é k :

Bioüzemanyag és egyéb folyékony bio-energiahordozó előállítási mód Jellemző üvegházhatású

gázkibocsátás (gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházha­ tású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

búzaszalma-etanol 11 13

Hulladékfa-etanol 17 22

termesztettfa-etanol 20 25

Hulladékfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj 4 4

termesztettfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj 6 6

Hulladékfa-DME 5 5

termesztettfa-DME 7 7

Hulladékfa-metanol 5 5

termesztettfa-metanol 7 7

az MTBE megújuló energiaforrásokból előállított része a metanol előállítási módjával megegyező

L 140/60 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

VI. MELLÉKLET

A megújuló energiával kapcsolatos nemzeti cselekvési tervek harmonizált formanyomtatványára vonatkozó minimumkövetelmények

1. Várható teljes energiafogyasztás

2020-ban a villamosenergia-termelés, a közlekedés, a hűtés és a fűtés terén várható teljes bruttó energiafogyasztás az energiahatékonysági-politikai intézkedések hatásainak figyelembevételével.

2. A villamosenergia-, a hűtési és fűtési, valamint a közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében 2020-ra kitűzött nemzeti ágazati célok és becsült részarányok

a) a megújuló energiaforrásokból előállított villamos-energia megcélzott részaránya 2020-ban;

b) a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-részarány elérésének tervezett ütemterve;

c) a hűtési és fűtési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia megcélzott részaránya 2020-ban;

d) a hűtési és fűtési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia-részarány elérésének tervezett ütemterve;

e) a közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia-részarány elérésének becsült ütemterve;

f) a 3. cikk (2) bekezdésében és az 1. melléklet b részében említett nemzeti ütemterv-előirányzat.

3. A célok elérését szolgáló intézkedések

a) a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatását célzó valamennyi politika és intézkedés áttekintése;

b) a 13., 14. és 16. cikkben foglalt követelmények teljesítését szolgáló konkrét intézkedések, beleértve a 2020-as nem­ zeti célok eléréséhez szükséges, megújuló energiaforrásokból előállított energiamennyiségek integrálásának meg­ könnyítése érdekében a meglévő infrastruktúra kibővítésének és/vagy megerősítésének a szükségességét, valamint a 17–21. cikkek tekintetében a jóváhagyási eljárások és intézkedések felgyorsítását;

c) a villamosenergia-ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatását célzó, a tagállam vagy a tagállamok egy csoportja által alkalmazott támogatási rendszerek;

d) a hűtési és fűtési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatását célzó, a tagállam vagy a tagállamok egy csoportja által alkalmazott támogatási rendszerek;

e) a közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatását célzó, a tag­ állam vagy a tagállamok egy csoportja által alkalmazott támogatási rendszerek;

f) a biomasszából előállított energia használatának támogatását célzó konkrét intézkedések különösen az új biomassza-mobilizálások tekintetében, az alábbiak figyelembevételével:

i. a biomassza rendelkezésre állása: a hazai potenciál és az import egyaránt;

ii. a biomassza nagyobb mértékű rendelkezésre állását célzó intézkedések, a biomassza egyéb felhasználóira (mezőgazdasági és erdészeti alapú ágazatok) is figyelemmel;

g) a tagállamok közötti statisztikai átruházások tervezett igénybevétele, valamint a más tagállamokkal és harmadik országokkal közös projektekben való tervezett részvétel:

i. az indikatív ütemtervhez képest a megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított, más tagálla­ moknak átadható becsült többlet;

ii. a közös projektek becsült potenciálja;

iii. a tagállam megújuló energiaforrásokból származó energiaszükségletének a hazai termelésen kívüli források­ ból biztosított, becsült aránya.

2009.6.5. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 140/61

4. Értékelések

a) a megújuló energia előállítására alkalmazott egyes technológiáktól elvárt teljes hozzájárulás a villamosenergia- fogyasztásban, a fűtésben és hűtésben, valamint a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásból előállított energia részarányaira vonatkozó kötelező, 2020-ig teljesítendő kötelező célértékek, illetve az időközi ütemterv megvalósításához;

b) az energiahatékonysági és az energiatakarékossági intézkedések elvárt teljes hozzájárulása a villamosenergia- fogyasztásban, a fűtésben és hűtésben, valamint a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásból előállított energia részarányaira vonatkozó kötelező, 2020-ig teljesítendő kötelező célértékek, illetve az időközi ütemterv megvalósításához.

L 140/62 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.6.5.

VII. MELLÉKLET

A hőszivattyúkból származó energia elszámolása

A hőszivattyúk által hasznosított légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus mennyisége megújuló energiaforrásból elő­ állított energiának minősül ezen irányelv alkalmazásában, amelyet, ERES, az alábbi képlet segítségével kell kiszámolni:

ERES = Qhasznos * (1–1/SPF)

ahol

– Qhasznos = a hőszivattyúból származó teljes becsült hasznos hőenergia, amely megfelel az 5. cikk (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, a következők szerint megállapítva: csak az SPF > 1,15 * 1/η adottságú hőszivattyúk vehetők figyelembe,

– SPF = a becsült átlag szezonális teljesítmény faktor az említett hőszivattyúknál,

– η a teljes bruttó villamosenergia-termelés és a villamosenergia-termeléshez felhasznált elsődleges energia aránya, és az Eurostat adatok alapján megállapított EU átlagként kell kiszámolni.

Legkésőbb 2013. január 1-jéig a Bizottság iránymutatásokat készít arra nézve, hogy a tagállamok hogyan becsüljék meg a Qhasznos és SPF értékeit a különböző hőszivattyúzási technológiák és alkalmazások tekintetében, figyelembe véve az eltérő éghajlati feltételeket, különösen a nagyon hideg éghajlatokat.